Magyar jezsuiták Dél-Amerikában

Nem kell ahhoz egyetemistának lenni, hogy az ember bebocsátást nyerjen az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltárba – jó apropót adott most az Unus non sufficit orbis, azaz Egy világ nem elég című kamarakiállítás. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktató-, nevelő- és kutatómunkáját segítő tudományos intézmény egyébként is nyilvános szakkönyvtár, valamint az egyetem keretei között működő valamennyi könyvtár hálózati központja. Oláh Miklós esztergomi érsek alapította 1561-ben, egyetemi gyűjteménnyé 1635-ben vált, amikor Pázmány Péter életre hívta a nagyszombati egyetemet.

A könyvtár mai székhelye a pesti Ferenciek terén Szkalnitzky Antal tervei alapján épült. Legszebb terme a Nagyolvasó, mely több mint 200 négyzetméter alapterületű, természetes fényt a mennyezeti üvegtetőn keresztül kap, falait pedig a Lotz Károly által festett freskók díszítik. A könyvtár állománya körülbelül kétmillió dokumentumot számlál: köztük 185 kódex (ebből 14 corvina), mintegy 1200 ősnyomtatvány, számos értékes kézirat, 11 ezer XVI. századi antikva, 15 ezer barokk és 75 ezer XVIII. századi kötet található.

De vissza a jezsuita gyűjteményük néhány különleges kiadványát, levelét, térképét bemutató kiállításhoz! Tudni kell, hogy az 1534-ben Loyolai Szent Ignác által alapított rend a XVII. század vége és a XVIII. század eleje táján érte el csúcsát mind a tagok létszámát, mind a világban elfoglalt befolyását tekintve. Míg Európában elsődlegesen az oktatásban és a reformáció elleni tevékenységben bontakoztak ki, addig a felfedező-gyarmatosító hullámokat kihasználva Ázsiában, Afrikában és az amerikai kontinensen hittérítő munkát végeztek. A címbeli latin jelmondat elsősorban arra utal, hogy a jezsuita rend egyik legnagyobb küldetése a katolikus keresztény hit terjesztése volt.

A legelszántabb és legka­land­vágyóbb tagok között magyar származású jezsuitákat is jegyeztek – a tárlat Brentán Károlynak, Éder Xavér Ferencnek és Zakariás Jánosnak állít emléket. Károly atya részletes kéziratai sajnos elvesztek a nyomdába kerülés előtt, térképét azonban sikerült rézmetszetes formában kinyomtatni, felfedezéseinek egyetlen bizonyítékaként. János atya leveleiben színes élménybeszámolókat küldött haza rendtársainak, az énekes mise szépségeiről és az elfogyasztott ételekről-italokról egyaránt. Ferenc atya 15 évet töltött a Mamoré-folyó menti mojo indiá­nok körében, de utazásai során a távolabb élő, civilizációtól érintetlen népcsoportok szoká­sait is lejegyezte – missziós munkájáról és a terület földrajzi adottságairól készült, mintegy 600 oldalas művének kéziratát az Egyetemi Könyvtár Pray-gyűjteménye őrzi.