Felvidék kulcsszerepe

A fenti kérdésekre választ keresett, egyszersmind az 1848-as forradalom kitörésére, nemzeti függetlenségünk harcos mozgalmára, a márciusi ifjakra és a magyar népzenében megőrzött nemzeti egységre emlékezett a Magyar Összetartozás Intézete a piros betűs ünnep előtt a beszélgetéssel Jánosi Andrással, valamint a Hungaricus együttes és barátai koncertjével.

Jánosi András – gyakorló táncházas népzenész, zenetanár, zenekutató, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja – több évtizede kutatja a magyar néphagyományban megőrzött, eleven táncdallamokat és a levéltárak mélyére temetett régi kottákat. Összehasonlító munkájával meglepő eredményre jutott. A 77 Magyar tánc (1730–1810) című lemez elkészültéig körülbelül ezernégyszáz dallamot hasonlított össze. A munka azt igazolta, hogy az erdélyi és a partiumi falvakban megmaradt szép hangszeres zenei hagyomány a régi, az egész Kárpát-medencét magában foglaló történelmi Magyarország zenéjének maradványa.

A 2019-ben alapított Hungaricus együttesének sikerein felbuzdulva aktuálissá vált a repertoár bővítése. Ennek során a XVIII. századi magyar táncokat tartalmazó hangszeres gyűjtemények dallamanyagának újbóli áttanulmányozása a korábbinál is érdekesebb felismeréshez vezetett:

Nagy valószínűséggel állítható, hogy azon zene dallamanyaga, valamint stílusa élt tovább a Mezőség, Székelyföld, Maros vidék, illetve a Par­tium falvainak hangszeres zenéjében, amelyre annak idején Thököly és Rákóczi kurucai is táncoltak. XVIII. századi hangszeres tánczenei gyűjteményeink szinte mindegyike felvidéki eredetű vagy Felvidékhez köthető.