Egymást ölelő anyagok

Négy évtized rétegződik egymásra az épület tizenegy res­tau­rált termében. A kiállítás felvonultatja a Gödöllő város díszpolgára címet viselő textilművész legfontosabb alkotói korszakait, a ko­­rai kárpitokon és öltözékeken keresztül az életművet meghatározó bőrkollázsok létrejöttéig. Válogatott műcsoportokon, archív fotókon és videófelvételeken (köztük a vele készült utolsó interjú levetítésén) keresztül vezeti be a látogatót a művészt foglalkoztató témákba. Alkotásról alkotásra haladva láthatjuk, hogyan épülnek egymásra a rétegek a ruhákban, a gyapjúkárpitokban, az áttetszőség használatában, a rátétek komponáló funkciójában, minden művészeti területen át.

A kiállítás egyik különlegessége, hogy a Várkapitányi Lakban kapott helyet, ugyanis Katona Szabó Erzsébet (1952–2024) műhelye a gödöllői letelepedését követően, 1984–1990 között itt működött. A művész az elmúlt hónapokat a tárlat előkészítésével – alkotásai válogatásával, egy bőrmunka befejezésével – töltötte. A régóta várt megnyitót azonban már nem érte meg. De a kiállítás hűen őrzi gondolatiságát, elevenen sugárzik belőle kifogyhatatlan alkotói szenvedélyének ereje; egy élet munkája tekint vissza ránk.

Művészete korai szakaszában – édesanyja, Bódis Erzsébet textilművész munkássága nyomán – a szövés világa ragadta magával. A kiállításon elsőként a Hajnal című munkája kápráztat, amelyet az épületben található műtermében, 1984-ben tervezett. Majd a szobákban beljebb haladva tárul elénk a stilizált természeti elemekből mesei tájakká, időn túli idillekké alakult kárpitok képi világa. A szőnyegeit idővel már nem maga szőtte, de láthatjuk az alkotói fan­­táziavilág gazdagságát dicsérő festett vázlatokat.

A szőtteseken visszatükröződő stílus- és gondolkodásbéli változás összefügg a gazdag gödöllői művészi közeggel való találkozásával. A művészeti tanulmányait a marosvásárhelyi Kultúrpalota épületében töltötte, aminek díszítései a gödöllői alkotókhoz is köthetők. Gyakran használt organikus nö­vényi formáiban felfedezhető Remsey Flóra textilművész művészetével való rokonsága, akivel 1998-ban közösen alapították meg a Gödöllői Iparművészeti Műhelyt (GIM).

Katona Szabó Erzsébet önálló művészeti pályája a ruhatervezéssel kezdődött. A főiskola után, 1975-ben a marosvásárhelyi Bőr- és Kesztyűgyárban helyezkedett el. Itt dolgozta ki a bőrhulladékok sajátos felhasználási módját. Eleinte öltözékeket készített belőlük, később más nemes anyagok, selyem, gyapjú felhasználásával is kísérletezett – az egy-egy fogalom körbejárását célzó kollekciók (például Pompa-, Szenvedélyruhák) ikonikus darabjai külön szobában kaptak helyet. Az ablakok előtt gyapjúkollázs függ, amely a színpadi hatásokkal dolgozó bemutatói egyikén (ezekből láthatunk részletet videófelvételen) a performansz háttereként a drámai csúcspontot jelentette.

Életműve fontos anyaga a papír. A kései éveiben talált rá, amikor a kecskeméti alkotóházban dolgozott. Szabó Lőrincz műfordításai által elmélyült a Shakespeare-szonettekben. Posztmodern ötlet volt, hogy a verssorokat újra és újra egymásra írta le először a szövőgépekből kikerülő lyukkártyákra, később selyempapírra. A tárlaton ezek mellett látható a 2017-es gödöllői Sisi-emlékév apropóján a királyné verseiből készült alkotása, illetve az Ég-föld kollázs egy Ég-részlete, amelyen csak a festett papírok egymásra rétegzésére hagyatkozott a textilművész.

A kiállításon kiemelt helyet kaptak az alkotó elmúlt két évtizedben készült autonóm bőralkotásai. Rajtuk keresztül nyomon követhetjük, hogyan alakult a művész párbeszéde a velúrbőr anya­­gával: míg eleinte csak talált darabokból varrta a textilszerű egészként összeálló műveit, munkái a ragasztással, egyedi bőrfestéssel fokozatosan képszerű anyaggá formálódtak. Utolsó művét, a Tengeröböl című bőrkollázst egy héttel a halála előtt fejezte be.

A 2019-es Faltöredékek, sóhajok című munkában, amelyeket az évekig tartó természeti hatások (napfény, eső, moha) is alakítottak, az anyagkopások, hibák szolgáltak fő ihletforrásként. Tudatosan válogatott a színes bőrdarabokból, kísérletezett az áttört rétegek egymás előtti elmozdításával is, ezekből készültek dobozmunkái. A kiállításon látható a Fal című, 50 négyzetméteres monumentális mű részlete, amely valósággal elkápráztatja a szemet.

A tenger motívuma színében, formáiban többször visszaköszön az alkotásokban. Ekképpen a bőr­kollázsokban is felfedezhető a többrétegűség mellett, ami a bemutatott művekben végig uralkodik. Egyrészt az anyagismeretben, hiszen enélkül nem születhetett volna minőség. Míg az életművet rendező rétegek közötti kapcsolat a művész változatlan hozzáállásában rejlik: szüntelenül kereste, melyek az anyag magába foglalt sajátosságai, amelyeket csak ő maga képes kibontakoztatni, befogadható formában a világ elé tárni.