Elszédülve a luxustól

Úgy tartják, hogy az élet a legnagyobb történetíró. Fejes Endre egy 1962-ben megtörtént gyilkosságot dolgozott fel a dráma alapjául szolgáló kisregényében. Egy fényesebb, sikeresebb életre vágyó, fiatal segédmunkás – tört magyarsággal görög diplomatának hazudva magát – bérét luxuséttermekben néhány nap alatt elköltve szédítette a nőket, akik szavai hatására házasságról és fényűző külföldi életről kezdtek álmodozni. Némelyik szerelemről is. A Jó estét nyár, jó estét szerelem történetének alapjául szolgáló bűncselekmény részleteiről beszámolt a korabeli sajtó, ám a mozgatórugókról nem beszélt. Nagyon izgalmas, hogy művében Fejes hogyan csúsztatja egymásba a valóságot és a fikciót, és hogyan ad kegyetlen látleletet a Kádár-kori Magyarországról. Ahol a vasfüggöny mögé szorult embereket egy útlevél és csillogó élet ígéretével könnyen el lehetett kápráztatni. De mielőtt azt gondolnánk, hogy a da­­rab – amelyben olyan tehetséges fiatal színészek játszanak, akik a cselekmény valós idejében még meg sem születtek – ma már nem aktuális, hiszen a világhálón egy pillanat alatt minden ellenőrizhető, pont rámutat, hogy napjainkban is milyen sokan vágyják a valóság kifényesített pillanatait. Szebbet, jobbat akarnak mutatni a közösségi oldalakon, mint amilyen a való életük. Mielőtt elszomorodnánk saját szürkének tűnő életünkön, tartsuk szem előtt, hogy nem minden(ki) az, aminek (akinek) látszik.

Régen azért több kellett a „parasztvakításhoz”, mint egy kép: megnyerő fellépés, meggyőző szöveg, pénzszórás, kellékek, és persze némi ravaszsággal elegy romlottság. Nem véletlen, hogy a Jó estét nyár, jó estét szerelem a magyar zenés színházi irodalom klasszikusává vált, hiszen egyszerre elgondolkodtató, kritikus látlelet a társadalmi álszentségről és az emberi hiszékenységről, a gőgről, a sértett hiúságról, ugyanakkor szórakoztató, szellemes, fordulatos, slágerekben gazdag zenés mű is.

A rendező Nagybaczoni Nagy Kati kiemelte, hogy ez a darab azért is fontos, mert az emberi lélek ösztönös sodrását mutatja be, amellyel próbál a realitástól eltávolodni. Erről pedig napjainkban is beszélni kell, mert ha ez nem egészséges módon történik – mint például ebben a drámában –, akkor az bizony tragédiához vezethet, végzetessé válhat.

A színészek kiváló alakításokat nyújtottak. Pásztor Ádám döbbenetes átéléssel mutatta meg a Viktor lelkében dúló viharokat. A Zsuzsannát alakító Jenes Kitti remekül hozta a nagyravágyó, végül hiúságában megsértett nő karakterét. Zenés darabról lévén szó, nem árt megjegyezni, hogy az összes szereplő kiválóan énekelt. A díszletek és jel­­mezek pedig valósághűen illusztrálták a korszak hangulatát.