Honfitársak a tengerentúlról

Az Amerikába kivándorolt tehetséges és elismert magyar fotográfusok száma önmagában is figyelemre méltó! 1931-ben, a brit Modern Photography magazinban megjelent a világ száz legjobb fotóművészének névsora, és a listán minden más nemzetet megelőzve kilenc magyar származású alkotó szerepelt, köztük André Kertész, Moholy-Nagy László és Munkácsi Márton (később Martin Munkácsi). 1937-ben a Coronet fotográfiai magazin egyértelműen kijelentette: „A legjobb fotográfusok, úgy tűnik, mind Magyarországon születnek.”

Szóval jókora merítés állt a kurátorok rendelkezésére, amiből létrejöhetett a Kertész, Moholy-Nagy, Capa… / Magyar fotóművészek Amerikában című kiállítás. A Szépművészeti Múzeum és a Virginia Museum of Fine Arts együttműködésében rendezett tárlaton több mint 170 művel 32 olyan alkotó szerepel, akik meghatározónak tekinthetők az USA-ban letelepedett magyar fotográfusok közül. Ha nem is lettek valamennyien világhírűek, az általuk választott fotográfiai műfajban lényeges szerepet játszottak új hazájukban. A tengerentúlról érkezett anyagot magyar köz- és magángyűjtemények felvételei egészítik ki, legtöbb közülük a Magyar Fotográfiai Múzeumból származik.

Az első világháború kezdetétől 1989-ig tartó időszakra fókuszáló kiállítás nyolc szekcióból áll: a magyarországi kezdetektől Berlinen és Párizson át egészen a New Yorkban, Chicagóban és Hollywoodban dolgozó fotóművészekig tárja a nézők elé a magyar származású alkotók hatását az amerikai fotog­ráfiára. A kiállítás André Kertész 1914-ben, Budapesten készített képével indul. A Hollywoodban alkotó magyar fotósok közül Dienes Andor fedezte fel Marilyn Monroe-t, Martin Munkácsi pedig a divatfotográfia megújítója volt: a modelleket kihozta a műteremből, és mozgásban, a szabadban ábrázolta őket. Moholy-Nagy László fényképészeti, filmezési és designmunkáival úttörő volt szakmájában, műveinek filozófiája máig meghatározó; előbb a New Bauhaus főiskolában tanított, majd megalapította a chicagói School of Designt, amely később Institute of Design néven főiskolai rangot kapott.

A riportfotográfiát előtérbe helyező szekcióban szerepel Kondor László, aki a vietnámi háborúban fotózott, és később visszatért Magyarországra. Ez a rész mutatja be a haditudósító Robert Capát (látható A milicista halála című, 1936-ban készült világhírű képe is), aki a fényképészetet újságírói szakmája során sajátította el. Számos kortársával egyetemben ő is angolosította a nevét: Friedmann Endre Ernőből lett Robert Capa. Új hazájában minden addiginál nagyobb szakmai, illetve művészi siker és szabadság, valamint egy befogadó magyar emigráns közösség fogadta.

A kiállítás legterjedelmesebb részének címe: Magyarok New Yorkban. Itt tekinthető meg André Kertész tizenöt képből álló polaroidsorozata, amely a felesége halála utáni depressziós időszakának lenyomata. Szintén itt szerepel Marcel Stern­ber­ger Roosevelt elnököt ábrázoló portréja, amely 1946 után a 10 centes érmére felkerült. A Magyarok Chicagóban szekcióban Kepes Györgynek a Bauhaus gondolatára épülő, az '50-es, '60-as évek modernitását tükröző fotói dominálnak. A kiállítás záróképe Nickolas Murayé: a Frida Kahlo kék ruhában című fotóján az alkotó festő szerelmét ábrázolta.

A tárlat kurátorai: Alex Nyerges, a Virginia Museum of Fine Arts igazgatója és Baki Péter, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója. Az eddigi legnagyobb szabású, a magyar–amerikai fotográfiai kapcsolatokat összegző tárlat Magyarország után amerikai körutazásra indul majd.