Audiencián a várban

Miután 1867-ben Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázták, egyre fontosabb lett, hogy a Várhegyen álló királyi palotát kibővítsék és valódi uralkodói rezidenciává fejlesszék. A Budavári Palota századfordulós átépítésének és kibővítésének vezetését Ybl Miklós halála után a kor másik elismert építésze, Hauszmann Alajos vette át, akinek köszönhetően a palota a XX. század elejére Európa egyik legrangosabb uralkodói épületegyüttesévé vált kívül-belül.

A palota déli összekötő szárnyában kapott helyet a Szent István Terem. A szoba eltért a palota alapvetően barokk és neobarokk stílusú belső tereitől: a nagy és monumentális terek helyett kis, bensőséges kialakítás jellemzi, tele finom részletekkel. Román stílusban készült, ám bizonyos pontokon az alkotók teret engedtek például a magyar ornamentikának, így felbukkan benne a magyaros szecesszió is.

Hauszmann a korabeli magyar iparművészet kiemelkedő alkotóit kérte fel a belső díszítések elkészítésére. A helyiség berendezésén mások mellett dolgoztak: Thék Endre, Strobl Alajos, Jungfer Gyula, a Haas Fülöp és Fiai vállalat, valamint a Neuschlos testvérek. A helyiség központi eleme, a monumentális pirogránit kandalló Zsolnay Vilmos gyárában készült. Gyönyörű harmóniát teremt a négy nemes alapanyag: a fa, a textil, a kerámia és a fém ötvözete.

Először 1900-ban mutatták be az uralkodónak Thék Endre Üllői úti gyártelepén, és a végeredmény elnyerte Ferenc József tetszését. Elrendelte, hogy a berendezést az 1900. évi párizsi világkiállításon is be kell mutatni. A francia fővárosban felépített terem a közönség és a szakma előtt is sikert aratott, több más díj mellett az expo nagydíját is kiérdemelte.

Funkcióját tekintve a szoba a számos gyülekezőterem egyikeként szolgált, fogadásokkor használták, vagy ha audienciára vártak a királyhoz előkelőbb látogatót. A három történeti teremnek, a Hunyadinak, a Habsburgnak és a Szent Istvánnak valójában eszmei funkciója volt: a magyar történelmet reprezentálták a király és a nemzet palotájában.

Boldog IV. Károly nagy tisztelője volt Szent Istvánnak – nem véletlen, hogy koronázásakor innen indult a Mátyás-templomba a Szent Korona útja. Ugyanis 1916 decemberében, a koronázás előtti estén a Zsolnay-kandalló előtt felállítottak egy asztalt, amit leterítettek a koronás falikárpit egyik darabjával, arra egy párnát tettek, ahol a Szent Korona, a jogar és az országalma pihent egészen másnapig.

A palotaépület a II. világháború alatt a bombázások és a hetekig tartó tűzvész miatt jelentős károkat szenvedett. A pusztítás a Szent István Termet sem kímélte: a helyiség teljesen kiégett, berendezése megsemmisült. Az ötvenes években átalakították az épületrészt, átrakták a födémeket és a falakat is. A terem a korábbi formájában megszűnt, helyén metszettárat, valamint két irodát helyeztek el.

Szerencsések vagyunk, hogy mi az építők és az alkotók generációjához tartozhatunk. A Nemzeti Hauszmann Program keretében korhű módon, a fennmaradt tervek, vázlatok és fényképek alapján született újjá a Szent István Terem: belső elrendezése, anyaghasználata, díszítése és bútorzata mindenben az eredeti, hauszmanni elképzelést követi.

Egyedülálló, amit Hauszmann Alajos és a századforduló korának legnevesebb iparművészei létrehoztak. És ugyanez mondható el azokról az alkotókról, akik a magyar iparművészet igazi csodájának mostani rekonstrukciójában részt vettek.

 Minden bútor, ahol aranyszínt látunk, 23 karátos arannyal van bevonva.

 A csillárt maga Hauszmann Alajos tervezte.

 A Zsolnay-kandallóban a feljegyzések szerint lehetőség lett volna begyújtani, de valószínűleg ez sose történt meg.

 A gyönyörű intarziás padló vörös tölgy, fekete dió és dél-amerikai mahagóni fából készült.

 Az ablakrolókat és a csipkés függönyt régi fényképek alapján alkották újra, a textilművészek által megtervezett mintát kalocsai hímzőasszo­nyok készítették el.

 A látogatók számára nem látható spaletták hátulja is ugyanúgy díszített, ahogy egykor volt.