Jól kitalált életmű

Rév Júliáról azt lehet tudni, hogy egy kisvárosi televíziónál dolgozott szerkesztő-riporterként, rendezőként. Pályafutása során számos szenzációs témával foglalkozott. Rajongott a történelmi témákért, főleg az ötvenes évek érdekelték, de lelkesen „oknyomozott” a rendszerváltás körüli idők krimibe illő sztorijai után is, forgatott például a borhamisítókról, a kárpótlásról, a taxisblokádról, az emberpiacról, a délvidéki halálosztóról, a Viszkis rablóról, a szibériai Petőfi-csontokról és rengeteg politikai vonatkozású témáról. Összesen 196 filmet készített, ám egyik sem került adásba, mert addigra valahogy szalonképtelenek lettek, vagy a történetet találták a főnökei túl meredeknek, vagy a nyilatkozók személyét kifogásolták.

Rév Júlia munkásságának nyoma sincs az interneten, lényegében már életében elfelejtették. Lehet, hogy nem is létezett? Vagy álnevet használt?

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett Orosz István Kossuth-díjas grafikusművész, animációsfilm-rendező, író talán az egyetlen, aki jól ismerte a vidéki dokumentumfilmest. Birtokába került a dossziéja, amiben néhány filmjének szöveges változata lapult, ő pedig, felismervén Rév Júlia témáinak exkluzivitását, gondozta az írásait, többet meg is jelentetett a Hitel folyóiratban. Itt olvastam én is a Rákosi Mátyás dublőréről szóló anyagot, s találkozni akartam annak szerzőjével, hátha tudna további részleteket mesélni. A lapnál érdeklődtem róla, ahol azt tanácsolták, forduljak Orosz Istvánhoz, ő tartja vele a kapcsolatot. Nemsokára jött is válasz: a riporternő betegeskedik, nem fogad senkit, talán majd később. Ekkor fogtam először gyanút.

Nem akarom hosszúra nyújtani a történetet, annak idején a Szabad Föld hasábjain részleteztem. Az lett a vége, hogy a grafikusművész-író lelepleződött. Rév Júlia bizony az ő kitalált hőse. Minden részletre ügyelt, felépítette irodalmi életművét, és tökéletes alibit talált ki neki, hogy ne kelljen a nyilvánosság elé lépnie. Miután 2023-ban „meghalt”, így a válogatott „írásait” tartalmazó könyv megjelenését sem érhette meg.

A hasonmás (A Rév Júlia-dosszié) című könyv minden tekintetben „oroszos”. Már a borítón látni a művész legendás, 1990-ben készült plakátján szereplő kopasz fejű „tovariscsit”, és a páternosztert, ami 2021-es nagyregénye címe, történeteiben pedig többször is feltűnik. Rév Júliává átszellemülve újabb, izgalmakban és váratlan fordulatokban bővelkedő történeteket olvashatunk tőle, például arról, hogy Kádár János egy festményen üzente meg: nem volt más lehetősége, mint hogy felakasztassa Nagy Imrét. Mesél a tervezett páternoszteres merénylet ÁVH-s nyomozónőjének lánya, részletek derülnek ki Kádár koponyájának ellopásáról, egy szemtanú pedig azt állítja, hogy a Csontváry-festmények valójában másolatok. Aztán az emberbőrbe kötött könyvek kapcsán előkerül egy költő, aki mellkasára Petőfi arcképét tetováltatta és rejtélyesen eltűnt, felsejlik a Szűcs Sándor labdarúgó és Kovács Erzsi énekesnő históriája, egy másik fejezetben pedig asszociálunk a Fenyő-gyilkosságra.

Orosz István beviszi az olvasót az erdőbe, nagy mesélőként olyan mesterien bonyolítja és görgeti a történeteit, hogy azok hihetővé válnak. Nem csoda, hiszen valós történelmi szituációk, szereplők az alapjai. Műfaját tekintve a szerző a szép- és a tényirodalom határán egyensúlyozik. Sosem téveszti el az arányokat. Rév Júlia örülne egy ilyen könyvnek – ha valaha létezett volna. (Helikon Kiadó)