Budapest Radnóti szemével

Vajon milyennek látta az akkori fővárost? Merre volt otthona, melyik kávéházban találkozott barátaival? Hol dolgozott, hol írt? A sétán a költő szemével látva járhatjuk végig Budapestet, felkeressük mindennapjai meghatározó helyszíneit, miközben személyes közelségből tárulnak fel előttünk életének részletei. Felidézett versekből, levelekből, baráti visszaemlékezésekből, naplórészletek által kerülhetünk közelebb személyéhez és a magyar irodalom maradandó költeményei­nek teljesebb megértéséhez.

A séta a Jászai Mari térről indult, nem véletlenül. Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni (akit mindenki csak Fifinek szólított) az 1935. augusztus 11-i házasságkötésüket követően a Pozsonyi út 1.-ben bérelt egy 32 négyzetméteres, egyszobás, erkélyes lakást. A nászéjszakát már itt töltötték. A költő halála után felesége további hetven éven át, 2014. február 15-én bekövetkező haláláig itt élt. Az otthonukból a kilátás a Duna-partra nyílik, éppen a sétánk találkozási helyszínére. Úgy érezzük, mintha vigyázó szemeikkel kísérnének bennünket…

A túránk alkalmával meglátogatjuk a XIII. kerületi Radnóti Miklós Művelődési Központban kialakított emlékszobát, amely hűen rekonstruálja a költő életének színterét. Az irodalmi kultuszhely érzékelteti, és sétavezetőnk, Juhász Anna irodalmár tolmácsolásából is tudjuk, hogy a házaspár szegényes körülmények között töltötte mindennapjait. Nehezen jöttek ki abból a kevés pénzből, amit Fanni tanítással, Miklós alkalmi munkákkal keresett. De sok neves kortársuk, többek között József Attila, Kosztolányi Dezső, Zelk Zoltán is megfordult náluk, akikkel jó barátságot ápoltak.

Radnóti sorsa – amellett, hogy reményt adó szerelemmel és vágyakkal teli – az elmúlás folytonos lüktető jelenlétével terhelt. Már világra jövetelét tragédia árnyékolja be, édesanyja és ikertestvére (akinek létéről csak évek múltán szerez tudomást) meghal a szüle­tésénél. Tizenkét évesen másik szü­lő­jét is elveszíti. Csak akkor tudta meg, hogy édesapja második felesége, Molnár Ilona, aki sajátjaként szerette Miklóst, nem az ő ­édesanyja. Továbbá Erdélyi Ágnes, akihez szintén szeretettel ragaszkodott, csupán fél­testvére.

Az Ikrek hava című prózai műve a gyermekkorát idézi meg, benne megírja a szerettei elvesztésének érthetetlen körülményei miatt érzett fájdalmát. Gyönyörű és felkavaró sorait szülőháza, a Kádár utca 8. alatt hallgatjuk meg. Miklós 1923-ban kerül Ilka és Ernesztin nénihez, anyai déd­nagynénjeihez a budapesti, V. kerületi Lipót körút (ma Szent István körút) 5. szám alatti lakásba. Egészen házasságkötéséig, 1935-ig lakott itt.

– Nehéz sorsát tovább tetézi, hogy olyan korba született, élt, ahol az erőszak, a fenyegetettség szilaj módon vetett lábat. Zsidó származása miatt szüntelen ellenállásba ütközött. Nem vették fel a kedvenc egyetemére, nehezen kapott állást, cenzúrázták írásait.­ 1940. szeptember 9-én kezdte meg az első munkaszolgálatot, attól fogva többször behívták. Legutoljára 1944-ben, amely útjáról már nem tért haza – meséli az irodalmár a költő egykori otthona előtt.

Az alkotó férfi a költészet eszközével tudta kiírni magából a megélt borzalmakat, tollal harcolt a megtébolyult világ ellen. Naplójában mindvégig dokumentálja a vele történteket: „Koromsötét út, összetömörülnek a csapatok, ordítás az utak mellett, csúszik a sár, az egyetlen ivókútnál sorban állnak kulacsokkal.” Megrázó versek szólnak ezekről az időkről: Eclogák, Erőltetett menet, Razglednicák… Vas István, akivel együtt utaztak a munkaszolgálati helyre, Miklóst a borzalmak közepette is úgy jellemzi, mint egészséges, életrevaló embert, akiből erőt tud meríteni.

A Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni között szövődő szerelem az irodalom talán legszebbje. A tizenéves fiú matematikából korrepetálásra járt Komósy (Hilbert) Károlyhoz. A matematikatanárnál ismerkedett meg egymással a két fiatal. Miklós ravaszul elcserélte ceruzáikat, és mindent megtett, hogy meghódítsa a lányt, aki „a megközelíthetetlenség legzavarbaejtőbb példája volt”. Diákkori versei, kilenc költeményből álló egész ciklus (például a Köszöntsd a napot című mű) hozzá íródott.

Zelk Zoltán, jó barátjuk így írt Fanniról: „Vele csak úgy lehetett beszélgetni, ha Miklós is az asztalnál ül. Nem szerénység ez, nem is szerénytelenség, nem is megfontolás szülte magatartás: ez az ő lénye. Mindig is így volt. Mindig Miklós verse volt a szándék és a cél.” Fifi naplójában részletesen jegyzi életük történéseit, beengedi olvasóját a testiségbe, a vágyaiba, a gyermekvárás, az abortuszok és a halogatott édesanyává válással kapcsolatos őszinte érzéseibe.

Elnéző férjével, amikor 1941-ben megtalálja a leveleket, amelyek férje Beck Judit festőművésszel folytatott szerelmi viszonyáról árulkodnak. Sétánkon további részletek feltárulnak kapcsolatukról. Megtudjuk, hogy a Harmadik ecloga és a Két karodban című költemények múzsája sem a felesége. „Ha Miklóst boldoggá teszi…” – megértően ír az esetről Fanni, akinek érzései ezt követően sem változnak hitvese iránt. A férfi hasonlóan érez ővele kapcsolatban: „Téged szeretlek. És terajtad kívül minden csak játék.” S bár házasságuk mindössze kilenc évig tart, az asszony férje halála után hét évtizeden át továbbra is érte él.

Sétánk során megállunk a Pozsonyi út 38. szám alatt működő egykori Duna-korzó kávéháznál. Itt találkoztak a Nyugat asztalánál a lapszerkesztő jeles írók. Köreikben helyet foglalni hatalmas megtiszteltetés volt Radnótinak. Olyankor Babits figyelmét – akit az irodalmi élet vezetőjeként akkoriban óriási tisztelet övezett – magán érezte.

Miklós korábban a Nyugat kritikusaként ismert Korunk című folyóiratnál dolgozott. Ezért sem bizonyult könnyűnek az útja a kor neves irodalmi lapjáig, amelyre szíve hőn vágyott. 1931-ben tíz versét elküldi Babits Mihálynak, de egy sem jelenik meg. 1932-ben publikálják első művét a lapban, attól fogva ő is oda tartozott.