Csak úgy jönnek a maszkok

Némelyek úgy tartják, hogy a művészetre való fogékonyság valahol mélyen ott lakik mindenki lelkében. Aztán, ha az ember olyan környezetbe kerül, ha olyan hatások érik, a művészi én életre kel, és azt akarja, hogy megmutassa magát a világnak. A hetvenéves Csom Árpád nem emlékszik efféle „hívószóra”, csupán arra, hogy bő húsz évvel ezelőtt az akkor óvodás fia farsangjára, az ösztöneire hallgatva készítette az elsőt.

Azóta 500 fölé nőtt a számuk, de a maszkkészítés mindig is „csak” hobbi maradt. Nemrég lett nyugdíjas, azelőtt mindenesként házaknál dolgozott. Korábban a pénzkereső munkája után, éjszakába nyúlóan a pincéjükben lényegült át autodidakta fafaragó művésszé – most már időből több jut, csak nyárfa legyen, mondja.

Ugyanis nyárfából készülnek a maszkok, azt könnyű faragni. Úgy 50 centi magas tömbökben veszi, elhasítja, kiszedi a belsejét, a külsejét előre megrajzolja (ha nem tetszik, leradírozza, újratervezi), utána vési ki. Aztán következik a színes festés (ha szükségesnek érzi, háromszor-négyszer, míg tökéletes nem lesz), végül a lakkozás, ami elengedhetetlen a csapadéknak, napnak, szélnek kitett alkotások esetében.

Az ötletek, az arcok, a formák és a színek csak úgy jönnek, amikor kézbe veszi a fát, nem tervezi meg őket előre. Történelmi és egyházi alakok, királyok, mesefigurák, emberi és állatfejek – mind fantáziakép, mind különböző, nincs két egyforma.

Azért aggatja tele a kapuját, kerítését a maszkokkal, hogy minél több ember lássa azokat. Ezeken kívül jut még az udvarra és a ház minden helyiségében a falra is. A pár száz lelkes faluban látják, ismerik Árpád munkáit, néhányszor kiállítási lehetőséget is kapott helyben. Olyan is előfordult, hogy a most 27 éves fia könyvbemutatójával együtt nyitották meg a tárlatát.

Ifj. Csom Árpád, a szülők egyetlen, ­autista gyermeke mostanában megszállottan ír – korábban festett és zenét tanult. Az első történet (Az álmodó – Szembenézni a lehetetlennel) hat, a második (Az álmodó 2. – Amikor leereszkednek a vásznak) négy kötetből áll, egy autista fiú kihívásokkal teli életéről, hétköznapjairól, nehézségeiről szólnak szokatlanul őszinte, letisztult gondolat- és érzelemvilággal. A fiatalember gondos részletességgel mutatja be saját életén, gondolatain és érzésein keresztül az autisták és családtagjaik helyzetét – aki elolvassa a köteteket, egészen biztosan más szemmel néz majd rájuk.

Maszkkészítő házigazdánk emlékszik, anno az édesapja faragott nekik játékokat, valószínűleg tőle eredeztethető a kézügyessége. Ezenkívül köszönettel tartozik Komáromi Erzsébet textilművész-művészettera­peutának, aki évtizedek óta a nyarakat a szomszédos házban tölti férjével, Krulik Zoltánnal, a Makám együttes zeneszerző-muzsikus vezetőjével. A textilművész nem csupán jó tanácsaival és őszinte kritikáival ösztönözte, hanem az Átkelő Galéria vezetőjeként pár éve a fővárosban bemutatta az egyéni színvilágúra festett káptalantóti maszkokat. Csom Árpád örömmel emlékszik vissza a kiállításra, de hozzáteszi: azóta is megy minden tovább ugyanúgy az életében, mint korábban.