Új kutatási eredmények: évek helyett csak hetekig ostromolták a Maszada erődjét a rómaiak

A Tel-avivi Egyetem kutatóinak új, a Journal of Roman Archaeology című szaklapban közzétett tanulmánya megkérdőjelezi Maszada hároméves ostromának mítoszát, melyet Josephus Flavius történetíró is állított. A római hadsereg ellen lázadó, és Jeruzsálem eleste után, 73-ban a Holt-tenger melletti Maszada várban magukat elbarikádozó zsidó harcosok csak néhány hétig tudták tartani az erődítményt – állapították meg a kutatók drónokkal, távérzékeléssel és háromdimenziós számítógépes modellezéssel, fejlett technológiáival az ostromrendszerről nyert objektív adatok és információk alapján.

Az egyetem régészeti intézetének Guy Shtibel vezetésével dolgozó régészei – Hai Ashkenazi, Boáz Grosz és Omri Zeévi – 2017-ben kezdték el feltérképezni Maszadában az egykori vízrendszerek, útrendszerek és – az elszigetelt fekvés és sivatagi klímának köszönhetően – a legépebben fennmaradt római ostromrendszer maradványait. Adatokat nyertek milliméteres pontossággal az ostromrendszer összes építményének magasságáról, szélességéről és mélységéről, ami lehetővé tette létrehozásuk időtartamának kiszámítását, miután megbízható becsléseik voltak arról, hogy egy római katona mekkora kő- és földmennyiséget volt képes egy nap alatt megmozgatni, és tudták, hogy Maszada ostromában körülbelül 6-8000 római katona vett részt.

– hangsúlyozta Shtibel a ynet izraeli hírportálnak. Josephus Flavius leírása és a hatalmas harcról szóló zsidó mítoszok alapján eddig úgy vélték, hogy három évig folyt a küzdelem, noha az utóbbi évtizedekben a kutatók kezdték megkérdőjelezni ezt az állítást.

– tették fel a kérdést a mostani tanulmány készítői. A tudósok megígérték, hogy tovább kutatják az erődöt a további titkok feltárásához.

Öngyilkosok lettek Maszada védői

Maszada a júdeai sivatag és a Holt-tenger határán, egy sziklaszirten emelt vár, amelyet 2002-ben az UNESCO a világörökség részének nyilvánított. Nagy Heródes (i. e. 74/73 – i. e. 4) hatalmas palotarendszert épített fel a sivatagban raktárakkal, római fürdőkkel, víztározókkal, fürdőmedencékkel. Jeruzsálem eleste után, időszámítás szerint 70-ben közel ezer zsidó felkelő odahúzódott, és igényeik szerint felhasználták és átalakították az épületeket. A római légiók Flavius Silva parancsnoksága alatt 73-ban megostromolták a várat, ahol a lázadók tömegesen öngyilkosok lettek. Miután a rómaiaknak sikerült áttörniük Maszada falait, Eleazar ben Jair, a parancsnokuk úgy döntött, jobb szabad emberként meghalni, mint hogy elfogják őket és rabszolgákká váljanak. A harcosok megölték egymást, majd az utolsó a kardjába dőlt Flavius történetírása szerint, melyet két elrejtőzött és életben maradt nő szavaira alapozott.