Szálakból képek születnek

Jóval több a szőnyeg, mint egy lakástextil. Jókora teret foglal el a szobában, középpontba vezet, összeköt és egységgé formál, vagy éppen szétválaszt, lélegzetet ad a zsúfolt szobának. Élhet bútor folytatásaként, vagy külön szigetet képezve kap fő-, mellékszerepet. Bármennyire egyszerűnek tűnik a hatása és a működése, megalkotása kifinomult művészeti érzéket kíván: pontos arányérzéket, stílusismeretet, színtani összefüggések értését. S mind közül a legfontosabb a folyamatos párbeszéd az anyaggal – ez Judit életét már gyermekkorától végigkíséri.

Tehetséggel nyúlt a rajzceruzához, és öntötte papírra a lelkében megszületett ábrákat. Amikor a textilhez fűződő első emlékeiről kérdezem, a délutáni alvásokat említi, a nagyszobát, ahol a kanapén fekve órákig bámulta a szőnyeget. A gyönyörű mélybordó perzsának ma is minden részlete élénken él benne. Általános iskolában a csendéletfestésre hamar ráálltak kezei. Tanárnője javasolta neki a képzőművészeti szakközépiskolát, ahol szobrász szakot végzett. Végül mégis úgy érezte, nem ez az ő útja.

Évekkel később járt Mihályfi Mária neves festőművész lakásában, ahol szőtt, színes gobelinképek díszítették a falakat. Juditot akkor elragadta a színek varázslata; a textilek előhívták a művész lelkét. 1985–90 között tanult a Magyar Iparművészeti Főiskola kéziszövő-falikép szakán. A mesterdiplomáját ugyanitt 1993-ban kapta kézhez.

Amikor elkezdett foglalkozni a szőnyeggel, a hazai piacon az autentikus keleti darabokon kívüli termékek siralmas képet festettek. Kísérletező alkat lévén az első diplomamunkája a padlón futó textil tartalmi és színezési szabályainak átírásáról szólt. Mesterszakon tovább tágította a határokat: amorf, hullámzó, csigaformákat tervezett. Végzős munkájaként (az országban elsőként) úgynevezett hand-tufting, vagyis kézi tűzés technikával készített egyedi, csomózott szőnyeget, amely földön elindulva felmászott a falra.

Szüntelen lenyűgözte, ahogyan az anyagszálak képpé állnak össze. A formatervezés, illetve a képzőművészeti értékkel bíró gobelinszövés látásmódjának kettőssége máig áthatja művészetét. Az egyetem után a pályakezdés nem bizonyult leányálomnak. Az újító, modern szemléletű tervező álmai megvalósításában sok akadályba ütközött. Évekig dolgozott iparművész-szerkesztőként a Magyar Televíziónál, és ekkor indult több évtizedes óraadó tevékenysége egy Design Iskolában, ahol vizuális szemléletét adja tovább enteriőrtervező hallgatóknak.

Még 1998-ban kereste fel egy akkor Magyarországra települő hand-tufting műhely vezetője, hogy legyen a tervezőjük. Boldogan mondott igent a felkérésre. Segítségükkel életre kelthette különleges formájú, egyedi tervezésű, saját kezűleg mintára nyírt gyapjúszőnyegeit. Munkájában jól tudott építeni külföldi tanulmányútján – amelyet az 1993-ban elnyert francia textiltervezési I. díjához ajándékba kapott – szerzett tapasztalataira. Első kézből szemlélhette meg német, francia, svájci műhelyben a legkülönbözőbb szőnyegtechnikákat. Szárnyaló fantáziája, csillapíthatatlan alkotásvágya vitte tovább.

A textildizájner a víz hullámzását, a szikla repedezését, a réten ringatózó fűszálak finom táncát önti anyagba, s csempész általuk harmóniát, eleven színekkel életet az otthonokba. Az alkotásaiba szőtt labirintusokban az idő múlásának ezer arca rajzolódik ki, különböző magasságúra nyírt rét szőnyegei a természet szelíd erőit idézik, míg a virágformájúak az életerő sokszínűségét hangsúlyozzák. Formákban is újítást hozott művészete: többek között a japán hajtogatás vagy a kimonók szelíd geometriájának játéka elevenedik meg a körcikk és a kitárt legyező alakzatú munkáin.

Nem csak egyedi megrendelésre dolgozik, minden évben készülnek szőnyegei kiállításra. Munkáival rangos szakmai díjakat elnyert. Csak a legkiemelkedőbbeket említve ezek közül: 2004-ben megkapta a Magyar Formatervezési Nívódíjat, 2019-ben a Ferenczy Noémi szakmai állami díjat. Textiljei számos hazai és külföldi közintézmény és ház terét díszítik.

Az 1990-es évek óta a műtárgyként jelen lévő lakástextilek iránti igény óriási hanyatlásnak indult. Judit jelenleg a fali textilek világában dolgozik aktívan, képzőművészet és dizájn művelőként. Óraadóként textil- és mintatervezést tanít a KREA művészeti iskolában 1997-től. S hét éve főállásban a Jelky András Művészeti Gimnáziumban oktatja szakmáját, illetve szövést és egyéb textilműves technikákat. Úgy érzi, más energiákkal, de ugyanúgy a szenvedélyét műveli, „nemes feladat bevezetni a kiteljesedést nyújtó alkotásba a fiatalokat” – fogalmazza meg.

Napjainkban is alkot, pályázik, kiállít, mert a művészet abbahagyhatatlan, belülről és felülről érkezik. Hitvallása szerint ez által válik eggyé a Jóistennel és a teremtett világgal. Műveiből sugárzik az az ideális állapot, ahogyan a gyermek látja az életet: egészlegességében, harmonikus teljességében.