Verdi Requiemjét szcenírozott formában mutatják be az Operaházban

Mint írták, Hand von Bülow világhírű karmester sokat idézett, eredetileg negatív kritikának szánt megjegyzése – „opera egyházi köntösben” – jól illusztrálja azt az elterjedt nézetet, hogy 

A gyászmise megírására Giuseppe Verdit két általa nagyon tisztelt honfitársa, Gioachino Rossini zeneszerző és Alessandro Maznoni költő, az olasz újraegyesítés egyik vezéralakjának elvesztése inspirálta. Művében a hullámzó érzelmek, a fájdalom, a veszteségből fakadó szomorúság és düh, a végítélettől való félelem és a béke iránti remény olyan drámai feszültséget hordozva jelennek meg, amelyek inkább ismerősek operaszínpadokról, mint egyházi szertartásokból.

A Berlinben és Edinburgh-ben végzett fiatal művész alkotótársaival – Csúcs Angéla díszlettervező, Lisztopád Krisztina jelmeztervező, Csuzi Márton koreográfus, Czeglédi Zsombor animációtervező és Pilinger Tamás világítástervező – olyan látványvilágot álmodott meg, amely Fritz Lang Metropolisából ihletet merítve a darabot meghatározó halált az élet megélésének hiányaként ábrázolja.

Koncepciójukban Verdi művének tételei különböző érzelmi töltetű, egymáshoz lazán kapcsolódó pillanatok soraként elevenednek meg, amelyeket a szoprán – Brassói-Jőrös Andrea – szemszögéből követhet nyomon a közönség, vagyis ahogy ő képzeli az apokalipszist, a halál napját.

A mű operaházi bemutatóját 1903-ben tartották, majd alkalmi előadásokat követően 1930-tól Sergio Failoni dirigálásával lett a mindenszentek-halottak napi repertoár szerves része egészen a kommunista hatalomátvételig. 1964-ben Székely Mihály emlékére újították fel, majd húsz évvel később játszották újra sorozatban az Erkel Színházban. 

Verdi Requiemjének szcenírozott változatát a november 2-i premiert követően az évadban november 3-án, 10-én és 15-én tűzi műsorára a Magyar Állami Operaház.