Filmek felejtés ellen

BUDAPESTI TAVASZ. Külön öröm volt számomra, hogy ősszel a Budapesti Klasszikus Film Maratonon az eredeti képkockák digitális restaurálása után, az eredetihez képest jobb minőségben láthattam az 1955-ben bemutatott Budapesti tavaszt. A Máriássy Félix rendezésében készült film megrendelésre, az ország német megszállás alóli felszabadításának 10. évfordulójára született meg. A népi demokráciát építő államvezetés eredendően nagyszabású, hősies partizántörténetet, a szovjet katonákat felmagasztosító alkotást szeretett volna a vásznon látni – a neorealista stílusban forgatott Budapesti tavasz készítői viszont a harci cselekmények dokumentálása helyett a háború eseményeit személyes sorsokat középpontba helyezve elevenítik fel. Emiatt a vonalasabb pártfunkcionáriusok a forgatás leállítását is kilátásba helyezték, de ez végül nem következett be.

A film alapjául az azonos című Karinthy Ferenc-regény szolgált, viszont az adaptáció számos ponton módosult a könyvben foglaltakhoz képest. Ez köszönhető a forgatókönyvíró Thurzó Gábor a korszakot jellemző sematizmust levetkőző dramaturgiai érzékének és a magyar főváros ostromát a film főszereplőjével, Gábor Miklóssal együtt szintén óvóhelyeken átvészelő Máriássy Félix személyes élményeinek. Az ötvenes évek legnagyobb sztárjai közül többen is játszottak benne, többek között Darvas Iván, Mezey Mária, Gordon Zsuzsa.

A háború borzalmait a bérház óvóhelyén összeverődő, különböző túlélési stratégiákat valló emberek és két szerelmes sorsán keresztül feldolgozó film azért is korszakalkotó, mert addig nem készült olyan alkotás, amelyben kellő súllyal foglalkoztak volna a holokauszttal mint nemzeti tragédiával. A dunai rakparton játszódó jelenete mindmáig a filmtörténet egyik legmegrázóbb képsora a holokausztról. A filmet 1968-ban beválasztották az 1948 és 1968 között született, legjobb magyar alkotásokat felsorakoztató Budapesti 12 közé.

JÓB LÁZADÁSA. Gyöngyössy Imre és Kabai Barna 1983-as filmje érzékletesen mutatja be azt a vidéki zsidó kultúrát, amit a holokauszt teljesen elpusztított – ráadásul megrendítő módon gyerekszemszögből. A cím az ószövetségi Jóbra utal, aki elveszíti mindenét: egészségét, vagyonát és hét gyermekét. Története az Isten akaratába való belenyugvás szimbóluma. A filmbeli Jób (Zenthe Ferenc) ezzel szemben lázad a természet és a társadalom törvényei ellen: bár feleségével, Rózával (Temessy Hédi) ők is mind a hét gyermeküket eltemették, a tehetős parasztgazda haszid házaspár 1943-ban a közeli városka árvaházából örökbe fogadja a szőke, vadóc, keresztény Lackót (Fehér Gábor), hogy legyen kire hagyni a vagyonukat. A család egy idilli évet tölt együtt, a szülők egyre mélyebben kötődnek a gyerekhez, a vagyonuk mellett már a zsidó kultúrát és bölcsességet is igyekeznek átadni neki.

Aztán a Tisza menti faluba is elér a nyilas uralom. Egy napon megérkeznek a csendőrök, hogy deportálják a nevelőszülőket. A kisfiú kétségbeesve fut a szekerek után, nem érti, hogy Jób miért tagadja meg. A szülőknek el kell taszítaniuk maguktól, hogy megmenekítsék szeretett fiukat a holokauszttól.

A megrendítő, lírai filmet Oscar-díjra jelölték, San Remóban nagydíjjal jutalmazták, Cannes-ban elnyerte az Ökumenikus Zsűri Díját. Zenthe Ferenc Jób megformálásáért kiérdemelte a Magyar Filmkritikusok Díját.

A NAPFÉNY ÍZE. Szabó István Oscar-díjas rendező 1999-ben bemutatott, nemzetközi kooprodukciós filmje a magyar zsidó Sonnenschein család három nemzedékének története a történelem viharos évtizedeiben: a felemelkedésé, a bukásé, a kudarcoké, a szerelmeké és a küzdelmeké. A film címe egyébként a nagypapa által felfedezett Napfény elnevezésű, gyógynövényes likőrre utal.

Az első generáció hőse, Ignác a Monarchia hűséges alattvalója, császárhű bíró. Munkája megszállottja, ezért magánélete tönkremegy. A család fiatal tagjai csak úgy tudnak érvényesülni, ha megváltoztatják zsidó vezetéknevüket. A Sors mellett döntenek, melynek jelentése: jóslat, végzet, feladat.

Ignác fia, Ádám a vívás olimpiai bajnoka lesz (élete több tekintetben is Petschauer Attila olimpiai bajnokét mintázza). Ennek elérése érdekében meg kell keresztelkednie, hiszen magas szinten zsidó nem vívhat. Így is elérik a háború viszontagságai, munkatáborba viszik, ahol fia előtt halálra kínozzák.

A harmadik generáció Ivánban testesül meg, aki nem tudja megbocsátani magának, hogy apja halálakor csak tehetetlenül, mozdulatlanul állt. A személyi kultusz éveiben nyomozónak áll, részt vesz a tisztogatásokban. De kiábrándul a kommunista államrendből, 1956-ban forradalmár, szónok lesz, ezért börtönbe zárják. Szabadulása után megtalálja szülei névváltoztatást igazoló papírjait, és ismét felveszi a Sonnenschein nevet. Élete fő céljának most már azt érzi, hogy elmesélje családja tragikus sorsát.

A családtörténet három főhősét: a nagyapát, az apát és a fiút is Ralph Fiennes játssza zseniálisan, aki alakításáért Európa-díjat kapott. Akárcsak a forgatókönyvért Szabó István és Israel Horovitz, valamint az operatőri munkáért Koltai Lajos.