Ady és a kokainos múzsa

Léda és Csinszka a két legismertebb múzsa Ady Endre életében. Azonban mikor a költő már szakított Lédával, de még nem házasodott össze Csinszkával, az átmeneti időszakban számos rajongója hódolatát elfogadta. Egy sza­na­tó­riu­­mi tartózkodása alatt, Mariagrün­ben ismerkedett meg Sándor Lászlónéval, aki a kokainos múzsaként vonult be az irodalomtörténetbe. A kutatók alapos munkával derítették ki és dolgozták fel az asszony élettörténetét, a pletykák valóságalapját. Ezenkívül a kötetben olvashatjuk kettőjük levelezését is. 

Hogyan kezdődött a közös munkájuk? 

B. A.: Mindketten az ELTE-re jártunk, ahol Koczkás Sándor egyetemi tanár vezetésével működött az Ady Endre-kutatócsoport; ott kezdtünk el együtt dolgozni 25 évvel ezelőtt.

Cs. G.: Ady Endre műveinek kritikai kiadásához keresett a professzor úr tehetséges, szorgalmas diákokat, minket pedig lenyűgözött a költő és a tanár úr személyisége egyaránt.

Miért erre a múzsára esett a választásuk?

Cs. G.: Már a szemináriumon kiderült, hogy sok olyan Ady-levél van, amit még nem is publikáltak. Sőt, Sándor Lászlóné leveleit az Országos Széchényi Könyvtár zárolta. Ennek oka az lehetett, hogy házasságon kívüli viszony volt az övék.

B. A.: Adynak, amikor a maria­grü­ni szanatóriumban tartózkodott, komoly rajongói klubja alakult ki. Mikor elindultunk a kutatásban, a hölgynek csak a becenevét ismertük: Nyanyuci. Bár ez első hangzásra negatív tartalmú becenévnek tűnhet, az ő kapcsolatukban inkább pozitív töltetű.

Hogyan zajlott a kutatás?

B. A.: Felosztottuk, hogy melyikünk miről írjon. Külön téma volt a mariagrüni hölgykoszorú, aztán Nyanyuci, azaz Sándor Lászlóné élettörténete. Alaposan átnéztük egymás írásait.

Cs. G.: Sándorné a köztudatban úgy maradt meg, mint Ady kokainos múzsája, aki rászoktatta a kokainra a költőt, még ha rövid időre is. Ezt Dénes Zsófia terjesztette el: ő egy rövid ideig Ady menyasszonya volt, több kötetben is megírta közös történetüket. Szerinte amikor Ady és Sándorné elutaztak az Adriai-tengerre egy hétre, hogy pihenjenek, a költő végig drogozott.

B. A.: Azt is megírta, hogy amikor korábban felment a lakására, az asszony Adynak morfium­befecs­kendezést adott a férjével együtt. A szakirodalomban úgy maradt meg, mint aki abszolút tévútra vitte a költőt.

Milyen családi háttérrel bírt Sándor Lászlóné?

Cs. G.: Közepesen gazdag földbérlőcsaládból származott, a férje gazdag földbérlő volt Nagyszalonta környékén. De a kábítószerfüggő férfi csődbe juttatta a családot, az adósságot a szülők fizették ki. A vagyon megmaradt részéből a pesti Városliget mellett házat vásároltak. Később, ahogy fogyott a pénz, Sándorné egy rossz környék szoba-konyhás lakásában lakott, albérlői is voltak, majd idős korában varrónőként tartotta el magát. Gyermekei közül fia 1941-ben is vele élt és munkásként dolgozott.

B. A.: Az biztos, hogy Sándorné férje kokainfogyasztó volt, de azt nem lehet pontosan tisztázni, hogy egy orvosi műtét következtében lett az, vagy ez csak a családja és barátai által terjesztett, mentegető történet volt. A férfi hamar meghalt. A mariagrüni szanatóriumban Adyt mint alkoholbeteget, Sándornét mint drogfüggőt kezelték, így ismerkedtek meg. Ady kifejezetten kereste a drogfüggők társaságát a szanatóriumban, mert az egyik, akkoriban divatos kezelési módszer szerint a drogfüggőket próbálták átállítani más szerre, például alkoholra. Ady így tudott a szanató­riumban alkoholhoz jutni, például Sándorné segítségével.

Hány versnek a múzsája volt Sándorné?

Cs. G.: Kevés versnél egyértelmű a nő hatása, de van olyan verse, amit a Sándor házaspárnak ajánlott. A Nyanyuci megnevezés azt mutatja, hogy az asszony anyukaként, ápolónőként sürgölődött egy éven át Ady körül. Sándorné szerepe az is volt, hogy a költő írásra megfelelő állapotban maradjon, és utána házasságot is tudjon kötni.

Mit érdemes tudni az Ady-hagyaték sorsáról?

B. A.: Egységes Ady-hagyatékról sajnos nem beszélhetünk, nagyon szétszóródott. Három nagy és három kis gyűjteményben található most. Egy részét hazavitte Ady az érmindszenti levelesládába, amit édesanyja gyűjtött; ő adományozott belőle a nagyváradi Ady Emlékmúzeumnak, de a második világháború alatt a múzeum veszteséget szenvedett. Brüll Adél Párizsban gyűjtötte a költő leveleit egy relikviadobozban. Boncza Berta is megőrizte Ady leveleit, ahogy Ady Lajos, a költő testvére is. Ezeket az örökösök apránként adogatták el a különböző gyűjteményekbe. Tartalmuk 70 évig érzékeny adatnak számított, nem lehetett nyilvánosságra hozni. Ez az időkorlát már letelt. Léda doboza az Országos Széchényi Könyvtárba és Révész Bélához került.

Mennyire élő ma Ady költői öröksége?

Cs. G.: Nagyon sokféle hangon szólalt meg, így versei a ma emberéhez is szólnak. Az iskolában már akkor is kultusza volt, amikor nem tanították; például a nagymamám azért kapott iskolai intőt, mert Adyt olvasott órán a pad alatt. Sajnos a kutatás során nem találtunk Sándornéról egyetlen fotót sem. Pedig a Nagyváradi Élet, a Nagyváradi Napló melléklete a helyi társasági életről rendszeresen megjelentetett fényképeket. Gyakran az olvasók küldtek be fotókat; azt tudjuk, hogy Sándorné is küldött a gyermekeiről.

B. A.: Sándornét megkereste a Kulturális Minisztérium az 1950-es évek elején, hogy a nála levő leveleket adja el. Felkérték visszaemlékezés írására is. Ennek köszönhetjük, hogy az ő saját emlékeit is tudtuk használni a kutatásnál. Mindenesetre Sándorné életének fénypontja volt az az időszak, amikor kapcsolat fűzte Ady Endréhez. Érdemes a könyvet elolvasni Ady-rajongóknak és mindenkinek, aki a korszak iránt érdeklődik. A kötet izgalmas nyomozás, egy rendkívüli női életút rekonstrukciója.