Legyen malacunk!

Bizony, a XIX. és XX. század fordulóján a kommunikáció, az üzenetváltás és a reklám forradalmának egyik eszközeként robbant be a képes levelezőlap, amely a gyors postaforgalomnak és a közlekedés fejlődésének köszönhetően hamar eljuttatott üzenetet, kívánságot és képi tartalmat egy másik emberhez. Idővel, a turizmus fejlődésének köszönhetően szuvenír is lett belőle. 

A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ – Magyar Kereskedelmi és Vendég­látóipari Múzeum 11 ezer darabot számláló képeslapgyűjteményéből válogattak a szakemberek a Várkapitánysággal közös szabadtéri kiállításra, amely az év végi, év eleji ünnepkör kultúrtörténeti hagyományai mellett a képeslapok szerepére is felhívja a figyelmet. A lapok sokat mesélnek a karácsonyi és újévi szokásokról, hiedelmekről és arról a békebeli korszakról is, amikor Hauszmann Alajos építésznek köszönhetően virágkorát élte a Bu­­davári Palota is. 

A tárlaton 16 kivilágított installációban összesen 32 tablófelület tekinthető meg. A korabeli, „nem okos”, de szép üzenetközvetítő eszköz látványvilága nagyon gazdag. Gondosan kimunkálva, egyedi elképzelések szerint ábrázolják a krampusz, az újévi malac, a szerelmespár figuráit, de megjelennek rajtuk az ajándékok és a csodára váró gyermekek, a karácsonyfa szaloncukorral, fondant-nal, a gyertya, az „alumínium csodagyertya” (csillagszóró), a fagyöngy – ünnepi és hétköznapra való illusztrációkkal. 

Nézzük például a krampuszt, aki hol „Üdvözlet a Krampusztól!”, hol „Viselkedj jól!” nevelő célzatú feliratok kíséretében jelenik meg. Jóllehet az életben a gyerekeknek többnyire félelemkeltő alakként igyekeztek feltüntetni, a felnőttek számára szánt képeslapokon incselkedő, kacérkodó figuraként, romantikus udvarlás közben ábrázolták. Nemegyszer a kicsapongó férjek megregulázójaként jelenítették meg, így sokkal inkább mulatságos és szórakoztató, mint félelmetes alak lett. 

Némelyik képeslap a némafilmek patetikus világát idézi, míg mások valóságos utcai jelenetnek tűnnek. A fotók retusálása és utólagos színezése következtében a felvételek festményszerűvé váltak, és a háttér legtöbbször csupán a gondosan megfestett műtermi díszlet. 

A karácsonyi képes levelezőlapokon hamar elterjedt a bájos gyerekalakokkal megjelenített angyalábrázolás. A kreatív fényképészek műtermükben az illúziókeltés érdekében angyalszárnyakat erősítettek a gyermekmodellek hátára, kezükbe az ajándékozás jelképeként játékok kerültek. 

Az újévi képeslapok motívumai­nak élbolyában található az óra, a pezsgő, a szerencsehozó kéményseprő, a malac meg a négylevelű lóhere is. Legyen malaca! – kívánták a címzettnek, hiszen a hiedelem szerint a bőség, a gazdagság és a termékenység szimbóluma orrával előtúrja a szerencsét a földből. A négylevelű lóherében fellelhető a kereszt szimbólum, amely távol tartja a gonoszt, elhárítja a bajt és a rosszindulatú támadásokat, valamint a hit fontosságára és erejére hívja fel a figyelmet. 

A XIX. század második felétől a nemesség mellett a polgárság körében is divattá vált az utazás, a kirándulás és az üdülés, télen is. A képes levelezőlapok nem csupán gyors kommunikációt jelentettek az utazók és az otthon maradók között, hanem a tájképek közel hozták a címzettekhez a helyszíneket, továbbá albumokba rendezve őket lehetett gyönyörködni, mondjuk, a tátraszéplaki síelős élményekben. 

A mai kor gombnyomogató embere rácsodálkozik a gyöngybetűkkel írt darabokra! Magyarázat erre, hogy Magyarországon 1906 és 1948 között a kalligrafikus szépírást iskolában tanították. Az illusztráció és a kézírás különösen szép összhangját láthatjuk azokon a lapokon, amelyeken a kalligrafikus betűk a kép ornamentikájával találkoznak.