Stonehenge: fény derült a titokra

A kutatók legújabb elmélete szerint Stonehenge egyik kulcsfontosságú eleme, a megközelítőleg hattonnás Altar Stone, valójában Észak-Skóciából, nagyjából 700 kilométeres távolságból származik. Ezzel a felfedezéssel kiegészült a korábbi tudásunk, miszerint a “bluestone” néven ismert kövek Wales Preseli Hills vidékéről (225 km-ről), míg a nagyobb sarsen kövek 24 km-ről érkeztek a dél-angliai Salisbury-síkságra. 

A kutatók szerint az, hogy a köveket ilyen távoli területekről gyűjtötték össze, egyfajta vallási és politikai egység megteremtését is szolgálhatta – írja az IFL Science alapján az Origo.

A kutatók rávilágítanak arra is, hogy a Stonehenge építőit befogadó falvak és az orkney-szigeteki neolitikus kori lakóházak szerkezeti hasonlósága azt sugallja, hogy az ősi Britannia északi és déli részei közt erős kulturális kapcsolat állt fenn.

A Stonehenge, mint az identitáspolitika eszköze

A Stonehenge második építési szakaszához köthető Altar Stone érkezése a jelentős népességmozgások időszakára esett. A kontinensről a brit szigetekre érkező sztyeppei népek végül teljesen átalakították a bennszülött népcsoportok génállományát és kultúráját. A kutatók úgy vélik, hogy maga Stonehenge is egyfajta válasz lehetett erre az „identitásválságra”: a hatalmas kövek messzi területekről való begyűjtése a britek politikai és kulturális egységét szimbolizálta volna. Mindazonáltal az őslakosok törekvései végül kudarcba fulladtak, mivel a későbbi évezredekben a sziget lakossága teljesen „kicserélődött”.

Az elképzelés, miszerint a különböző régiókból származó kövek összehozása megállíthatta volna a kulturális és genetikai átalakulást, nem vált be – ám az utókor számára egyedülálló emléket hagyott hátra.