Egy világon át

A koncert alatt végig érzékelhető volt a zenekart és a közönséget egybeforrasztó kohéziós erő, tapintható volt a szeretet. A szó szoros értelmében is, a mellettem ülő fiatal hölgy ugyanis váratlanul a nyakamba ugrott, a kedvenc dalainál pedig szorosan megfogta a kezemet, és ezzel elérte, hogy együtt csápoljunk. Csak mosolyogtam és együtt fújtam vele a refrént: „Amilyen hülye vagy, én úgy szeretlek, nem is tudod, hogy milyen csoda vagy.” 

Csodálatos az is, ahogy a zenekar ápolja a kapcsolatát a közönséggel. A basszusgitárosuk, Szórád Csaba „Jimmy” például meleg teát vitt a reggel óta az Aréna előtt ácsorgó rajongóknak, akik több mint tíz órája vártak bebocsátásra, arra, hogy az első sorokban együtt énekelhessék kedvenc dalaikat Kowáékkal. Sokatmondó szövegeik­nek köszönhetően a zenekarnak ragaszkodó, mély érzésű rajongótábora alakult ki. 

Kowa egy interjúban így beszélt erről: „A zene olyan élethelyzetekre képes hatni, amilyenekre sokszor nem is gondolunk, amikor megalkotunk egy-egy szerzeményt. Elképesztő történetek érkeznek a rajongóinktól. Rendszeresen kapunk leveleket, melyekben arról számolnak be, hogy egy-egy dalunk mély válságból segítette ki őket. A hideg rázza az embert, amikor azt olvassa egy gyermekét elvesztő pártól, hogy a zenénk segített nekik feldolgozni a gyászukat, túlélni a lehetetlent.” 

A Kowalsky meg a Vega zenekar nevében nem minden az, aminek látszik: Kowalsky valójában Balázs Gyula, a Vegának pedig semmi köze a vegetarianizmushoz, a Pony­varegény Vincent Vegájára utal. Kowa amúgy tényleg vega, és a becenevét egy diákkori barátjától kapta: Kowalsky egy regényfüzet bérgyilkosa volt, akinek a karaktere teljesen elüt a zenész személyiségétől, így viccből maradt rajta ez a név. 

Több mint tizenöt éve készítettem vele az első interjút, amelyben a magára találásáról így mesélt: „Miután Budapestre költöztem azzal a céllal, hogy zenészként éljem az életemet, zúzós korszak következett. Mivel egészen kicsi korom óta foglalkoztat a kérdés, hogy mi dolgunk a világban, milyen céllal és feladattal jöttünk erre a bolygóra, semmitől sem riadtam vissza, hogy erre választ kaphassak. Rengeteget olvastam, és az is belefért, hogy lelkesen vetettem bele magam a hallucinogén szerek világába. Nem találtam meg a választ a kérdéseim­re, mégsem volt tanulság nélküli ez az időszak. Ahol nagy az árnyék, ott megjelenik a fény iránti vágy is, úgyhogy hamar rátaláltam az ellenpólusra: tiszta, szerzetesi létre vágytam, ezért beköltöztem fél évre egy krisnás központba.” 

Miután visszatalált a világi életbe, ismét a zenélésé lett a főszerep Kowa életében. Szép családot is alapított: három fiú és egy kislány apukája. Az idő pedig gyorsan repül: tavaly nyári turnésorozatukra már a legnagyobb fia is a zenekarral tartott segítő stábtagként. 

Dalaik alapvető mondanivalója, hogy az életet élni kell, mert az nem tart örökké, ehhez pedig fontos önmagunk és egymás elfogadása, illetve a jóra való törekvés. Klipjeik­ mozgalmasak, többnyire történeteket jelenítenek meg. 

A Tizenötmillióból egy vi­deó­klipjének forgatását a Magyar Honvédség is támogatta, amit a fiúk úgy háláltak meg, hogy részt vettek egy intenzív kiképzésen, amelyről werkfilm is készült. Ebben a dalban így fogalmazták meg az emberi összetartozás lényegét: „Az időnk, mint vágtató vadlovak, suhannak át az élet végtelen sztyeppéjén. Csupán egy fűszál vagy benne önmagad, de együtt, mert összetartozunk, megéljük és túléljük végtelen dombokat.” 

Az Egy világon át című dalukban pedig így összegzik a párkapcsolatok lényegét: egymás mellett lenni „egy világon át” és egymást felemelni, nem pedig lefelé húzni. Vagy ahogy Kowa írta a dalban: „Szeretni nem azt jelenti, hogy két ember egy igát von, hanem a másikat biztatni repülni.”