Hosszú út a déli harangszóig

A 2017-ben készült magyar filmdráma a második világháború végén Magyarországot megszálló szovjetek által málenkij robotra, GUPVI-lágerekbe elhurcolt 700 ezer magyar áldozatnak állít emléket. Az elhurcoltak egy része hadifogoly katona volt, jelentős része viszont civil. 

Az Örök tél igaz történet alapján készült, Köbli Norbert Havasi János Lánykák, az idő eljárt című naplóregénye alapján írta a forgatókönyvet. 1944 decemberében egy dél-dunántúli sváb faluból elhurcolják „egy kis munkára” Irént (Gera Marina). A fia­talasszony szüleit és kislányát hagyja otthon, férje valahol a fronton harcol. Egy szovjet munkatáborba kerül, a helyi szénbányában kell dolgoznia. Majdnem belehal egy büntetésbe, de egy Rajmund nevű férfi (Csányi Sándor) segítségére lesz a megpróbáltatások túlélésében… 

A történelmi előzményekről tudni kell, hogy a hazai német nemzetiséget kollektíven bűnösnek tekintették. A szovjet Állami Védelmi Bizottság határozatának értelmében 1945 januárjától több tízezer német származású (vagy annak minősített) magyar nőt és férfit indítottak útnak a szovjet lágerek felé fűtetlen marhavagonokban, ahol borzasztó körülmények között dolgoztatták őket. Ugyan az 1947-es békekonferencia döntése értelmében a hadifoglyokat mielőbb haza kellett volna szállítani, a szovjetek csak száz­ezret engedtek el közülük. Átfogó hadifogolycsere-egyezmény sem született, hiszen a Szovjetuniónak ez nem állt érdekében. Az emberhez méltatlan bánásmód ellenére életben maradó foglyok évekig tartó kényszermunka után, több ütemben kerülhettek vissza Magyarországra, azonban így sem bocsátottak mindenkit szabadon. 

A Rákosi-rendszer a málenkij robotra hurcolt civilekkel nem foglalkozott, e témát említeni sem volt szabad. Ez a kérdés a Kádár-korszakban is tabunak számított – idézte fel a történelmi előzményeket a rendező a vetítést követő pódiumbeszélgetésen. A trauma feldolgozása csak a rendszerváltás után vált lehetségessé, a kutatások máig tartanak. Az Örök télről tudni érdemes, hogy mai napig ez az egyetlen magyar Gulág-nagyjátékfilm. Szász Attila alkotása kivívta a filmszakma és a közönség elismerését is, külföldi fesztiválokon összesen 35(!) díjat nyert el. 

A rendező elmondta, hogy a főszereplő Gera Marina a forgatás előtt szigorú diétát tartott, hogy élethű legyen az alakítása. Meglátása szerint nem eljátszotta a szerepet, hanem „három hétre átlényegült”. 

Erős, olykor agresszív jeleneteket láthatunk, amelyek kiválóan jelenítik meg azt a nyomasztó hangulatot, ami jellemezhette a lágereket. De a napló legdurvább részeire, például a nők megerőszakolására „csak” a visító hangok utalnak. Ez a mértéktartás teljesen tudatos, árulta el Szász Attila, ugyanis annyira embertelen világ volt az, amelynek túlzottan realista ábrázolása könnyen válhatott volna sokkolóvá a nézők számára. A rendező szerint a hétköznapi Gulág-élet, a normális mindennapokban is elképzelhető helyzetek is bőven bemutatták a borzalmakat.