Rejtőzködő fényképek 1862-ből a Néprajzi Múzeumban

A Magyarország színezve –Rejtőzködő fényképek 1862-ből című kiállítás a több mint másfél évszázada nem látott, a londoni világkiállításon bemutatott, Magyarország korabeli településein készült népviseleti fényképsorozatot állítja középpontba – közölte a múzeum csütörtökön az MTI-vel.

A fotográfia és a világkiállítás a 19. század második felében a modernitás két jellegzetes önkifejezési formája, médiuma volt. Kölcsönös szerepüket jól mutatja az 1862-es londoni világkiállítás, amelynek magyar szekciójában Tiedge János népviseleteket ábrázoló színezett fényképei is láthatók voltak. Ezek a felvételek a magyar művelődéstörténet legkorábbi fotográfiai emlékanyagához tartoznak, ám eddig csak hírből voltak ismertek. Nemrég derült ki, hogy az elveszettnek hitt képek egy része mégiscsak fennmaradt, felfedezésüket a londoni Victoria & Albert Múzeum nyilvántartásának digitalizációja tette lehetővé.

A közlemény felidézi, hogy a Londonban kiállított viseleti panoráma egy különös, várakozásokkal teli periódusban készült. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcot követő önkényuralom dermedtségének évtizedét 1860 októberétől rövid alkotmányos időszak követte szabad véleménynyilvánítással, országgyűlési választásokkal. Az ország a nemzeti kultúra lázában égett, és aki csak tehette, magyar ruhában járt, magyar zenét hallgatott. A nemzeti intézmények adóforintok hiányában a társadalom áldozatkészsége jóvoltából kezdtek éledezni és megerősödni. Ennek köszönhető, hogy az Osztrák Császársághoz tartozó Magyarország a londoni kiálltáson mégiscsak megmutathatta magát. A színezett fényképek pillanatképet adtak az alföldi és dunántúli polgárok, parasztok, uradalmi béresek és vármegyei szolgák változatos és sokszínű viseletéről, ezáltal maga a nép lett az, amely megjelenített egy országot.

Az egykori világkiállítás első, 1861-es felhívására mintegy tíz településről érkeztek felajánlások, ami nem volt elegendő egy fényképekből álló országos körképhez. Ezután Jankó Vince gazdasági szakíró, szervező Tiedge János pesti fényképészt bízta meg, hogy járja be az országot és minden vidékről öt személyt fotózzon le „tisztességes öltözetben”, egy idős, egy középkorú és egy fiatal férfit, valamint egy asszonyt és egy fiatal lányt. Ez nem volt mindenhol követhető, ezért a Londonban bemutatott 76 képen

• szegedi,
• pécskai
• és csanádi parasztok,
• veszprémi polgárok,
• pápai ökörfogatos szekér,
• a Vidats-gépgyár dolgozói,
• kálozi béresek,
• sümegi kanászok,
• szentgáli nemesek,
• vármegyei huszárok

engednek betekintést a 19. század Magyarországába.

A fényképek valós embereket mutattak be, nem karaktereket vagy etnikai–nemzeti–foglalkozási típusokat, a lefényképezett öltözetek hitelességét pedig a helybeliek részvétele szavatolta.

A kiállítás mellett a múzeum hírt adott a Barka és Buga pályázat végeredményéről is. Az intézmény az állandó gyűjteményi kiállításában a gyerekeket kalauzoló macska és kutya figurájának megalkotására írt ki pályázatot, amelyre szabadon választott technikával és anyagból készült munkákat vártak. A 100–100 ezer forintos fődíjat Gere-Kupsa Ágnes kézi és gépi varrással készült Barka macska figurája, és Hornyákné Sebestyén Éva horgolt Buga kutyája nyerte, a közönség pedig Blahó Zsuzsanna és Juhász-Barna Katalin munkáját díjazta.