Két túlélő újrakezdése

Hazánkban 1944. április 16-án kezdődött meg a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján – 2001 óta ez a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. Mindössze néhány hét alatt, május közepe és július eleje között, a teljes vidéki zsidóságot Auschwitz–Birkenauba deportálták. Többségükre a lágerben azonnali pusztulás várt. A munkaképesnek ítélt emberek közül is csak kevesen élték túl a megpróbáltatásokat, a magyar vidék több százezres zsidóságából mindössze néhány tízezren tértek vissza. 

Az Akik maradtak című film rendezője egy különleges megközelítést választott: alkotásában nem a lágerek borzalmait mutatta be, hanem azt, hogyan próbálták a túlélők újrakezdeni az életüket – egy másik traumatikus rendszer, a kommunizmus árnyékában. „Sokan foglalkoztak már a gonosszal, de kevesen a gyógyulással és a szeretettel” – Tóth Barnabás így indokolta a közönségtalálkozón a témaválasztását. 

A film két traumás holokauszt-túlélő – egy apafigurává váló gyermekorvos és egy kamasz lány – barátságát, lelki egymásra találásának szépségeit és nehézségeit meséli el; F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című műve alapján készült. A történelmi sebek mellett a belső sebekre fókuszál, a nézőben pedig fokozatosan érik meg az érzés: néha nem a szavak, hanem a jelenlét gyógyít. 

Csendes, érzékeny történet ez arról, két megtört lélek hogyan nyújt kölcsönösen támaszt a másiknak. A film finoman egyensúlyoz a szeretet, a gyász és az újrakezdés témái között. 

A főszereplőket – Szőke Abigélt és Hajduk Károlyt – a rendező választotta ki, különös gondossággal. Saját maga végszavazott, improvizált a jelentkezőkkel, hogy valóban a legmegfelelőbb embereket találja meg. Sikerült! 

Fontos szempontként említette még: számára a válogatásokkor nem a rutin számít, hanem a belső igazság, amit egy színész hozni tud. Tóth Barnabás szerint ez nemcsak tehetség, hanem alázat és fegyelem kérdése is, amit ő gyermekszínészként a saját bőrén tanult meg. 

A film kis költségvetésből készült, így gyakran kellett „okosan csalni” és „kreatívan túlélni”. A belső terek újrahasznosításánál (például a mozitermet, az árvaházat és a tánctermet is ugyanabban a helyiségben alakították ki, némi átrendezéssel) minden apró részletre ügyeltek, így a makulátlan korhűség révén a néző szinte belélegezheti az akkori (1940-es évek vége, 1950-es évek eleje) Budapest atmoszféráját. 

Kezdetben mérsékelt volt a film itthoni fogadtatása, ám különleges ritmusa, érzékeny csendjei, visszafogott játéka idővel nemcsak a kritikusokat győzte meg, hanem a közönséget is meghódította. Egy amerikai forgalmazónak köszönhetően nemzetközi fesztiválkörútra vitték, számos komoly elismerést hozott haza, és egészen az Oscar-díj előszobájáig jutott. Ugyanis 2019-ben Magyarország az alkotást nevezte a 2020-as Oscar-díjra, és óriási sikernek számít, hogy az Akik maradtak felkerült az esélyes nemzetközi filmek tízes, szűkített listájára. Ez önmagában is bravúros szereplés, ám tudni érdemes, hogy Tóth Barnabás Susotázs című munkáját az előző évben szintén beválogatták a legjobb tízbe az élőszereplős rövidfilm kategóriában.