Kapaszkodók erőpróba idején

Laetitia Colombani francia filmrendező, színész és író 2017-es sikerregényét, A hajfonatot több mint harminc nyelvre (többek között magyarra) fordították le. Egy barátja kemoterápiás kezelése inspirálta, ennek hatására kezdett gondolkodni a haj mint szimbólum jelentőségén. A könyvben a világ három különböző pontján élő, egymástól gyökeresen eltérő, végül mégis összefonódó női sorsot mesél el. 

Érdekesség, hogy 2023-ban a szerző a regényből filmet forgatott, amit nálunk május elejétől játszanak a mozik. A film felütése hasonlít az Órák című, remek amerikai film legelejéhez (annyi a különbség, hogy itt nincs idősík­váltás): három nő felébred egy reggel, ki nyomortanyán, ki luxusbirodalomban, ki a kettő között, és nekivág egy újabb napnak, amikor is váratlanul gellert kap az élete… 

Az indiai Smita (Mia Maelzer) pária, tehát jogfosztott, kaszton kívüli asszony férjjel, gyerekkel, latrinatisztítói munkával. Lányának jobb sorsot szánna önmagánál, de hiába éri el, hogy felvegyék az iskolába, a tanár brutális bánásmódja miatt más megoldást kell keresnie. Dacolva hagyományokkal és életveszéllyel, megszökik a tanyáról, hogy lányával együtt kutassa a kiutat a megváltoztathatatlannak tűnő élethelyzetből. 

Körülbelül húszezer kilométerrel arrébb, Szicíliában él Giulia (Fotini Peluso), és apja parókakészítő családi vállalkozásában dolgozik. Ő mossa, szőkíti és festi a város fodrászai által szállított természetes hajat. Mikor egy baleset során a férfi kómába esik, magára marad a munkával, a nagycsaláddal, a műhely dolgozóival, és azzal is szembesül, hogy rettenetes adósságaik halmozódtak fel. A sors azonban összeboronálja őt egy indiai férfival, közösen megtalálhatják az üdvözítő megoldást. 

Egy kontinenssel arrébb, Kanadában Sarah (Kim Raver) sikeres és elfoglalt ügyvédnő, egyedül nevel három gyereket, mellette pedig óriási erőbedobással dolgozik. A sok hajtásnak épp meglenne az eredménye előléptetés formájában, amikor kicsúszik a lába alól a talaj: kiderül, hogy agresszív mellrákban szenved. Sarah jó darabig titkolni akarja a betegségét – mondván, „aki cápák között úszik, nem vérezhet” –, előbb-utóbb azonban lebukik. Muszáj megállnia, újradefiniálnia saját magát és a vágyait. 

A film legnagyobb erejű története Smitáé; a másik két szál is érdekes, de az indiai nőé mindent visz. A szereplők komoly erőpróbák elé kerülnek, egzisztenciális, életet vagy jövőt fenyegető helyzeteket kell megoldaniuk. Noha a filmbeli nők sosem ismerhetik meg egymást, az általuk képzett közös szövet mégis több ponton összeér. Szerencsére abban is, hogy mindegyikük megkapja a neki járó újjászületést, lelki békét, továbblépési lehetőséget.