Kő Pált mindenkor az ember érdekelte

Végtelenül szabad szellemű, nagy művész volt, csodákat teremtett két kezével, s útnak indított új tehetségeket – szól egy méltatás a Munkácsy- és Kossuth-díjjal kitüntetett Kő Pálról (1941–2020). A világszerte ismert művész, akinek csaknem száz alkotása áll főként hazánk közterein, sajnálatos módon pár éve itthagyott bennünket. Szellemisége azonban tovább él. Konzervatívnak, mégis meghökkentő újítóként ismerték, aki a hétköznapit egyetemivé tudta tenni – éppen ebben lelhető fel az ő kivételes nagysága. Mesélő szobrai óhatatlanul elindítják az ember fantázia- és gondolatvilágát. 

A szülőföldje részét jelentő Hevesen eredetileg 2005-ben nyílt meg a Helytörténeti Gyűjteményben Kő Pál – eredeti nevén Pataki Lajos, majd Maczky Levente, a művészvilágban csak: Lujos – állandó kiállítása. A tárlat anyaga az évek során egyre duzzadt, lassacskán kinőtte korábbi helyét. A mester a városvezetéssel együttműködve ezért nagyobb épületet keresett az életmű méltó bemutatására. A hevesi Halász Kúria – neve őrzi, hogy egykor az a helyi bányatulajdonos, szőlőbirtokos Halász Viktor tulajdonát képezte, később gyermekházként funkcionált – a renoválást követően napjainkban otthont ad egy rendezvényhelyszínnek, egy kávézónak, és a kiállítási tér három termében elmerenghetünk a művész csaknem száz alkotásán. 

A tárlat anyaga bőségesebb a korábbinál. Köszönhető ez annak, hogy a szobrászművész még életében visszavásárolta több, szívéhez közel álló alkotását. Halála után örökösei – négy gyermeke és második felesége, Halassy Csilla – egyetértettek abban, hogy az életművet egyben kell tartani. Abba idővel bekerültek a megörökölt tárgyak is. A kibővült anyagot modern kori kiállítási környezetben most bárki megtekintheti, előzetes bejelentkezést követően. 

Az első teremben a korai, 1960-as, 1970-es években készült, valamint a családjához kötődő alkotásai (például a Chagall és én, a Hárfa és madár vagy Anyám könyvei) kaptak helyet. Többnyire kisplasztikákkal indult művészete gazdag vonulata, amelynek legfőbb jellemzője az ízes, érzékeny, néha groteszkbe hajló kézműves szürrealizmus. Alakjait az elmesélő szemléletével láttatja, mintha a falusi gyermekkorából hozott különös mesékből lépnének ki, mint az ébenfa öregasszony az Idő-órával. Míg a Kislány arany fülbevalókkal mű székbe kapaszkodó figurája inkább a küszködő embert hivatott megjeleníteni. 

A habitusában hagyományőrző, -tisztelő művész egyik stílus és kifejezési technika mellett sem köteleződött el. Faragott kőbe és fába, öntött bronzot, megformált, égetett terrakottát, felhasznált változatos matériákat, szokatlan kompozíciók­ba egyesítve azokat. Kiváló példa erre a Szárnykészítő című híres alkotása, amelyben a csontot, a fonalat és a fát érdekes kompozícióban ötvözte. Időben és térben szabadon járt-kelt a művész: faszobrait helyenként színesre festette, mint az óegyiptomi mesterek, néha középkori oltárfaragóként vagy hajdani pásztoremberként alkotott, s olykor tanult szobrász lévén felhasznált gesztusokat a XX. századi izmusokból. 

Életművének másik fő csapásvonala a királyok, szentek, hősök kő és bronz szoborsora – ezek legtöbbje kisplasztika formájában helyet kapott a tárlaton, míg az eredetik köztereinket ékesítik. A nyolcvanas évektől tudatosan kereste azokat a feladatokat, amelyekben megmintázhatja az országvigyázó képmásokat. Ilyen III. Béla bajai szobra is, aminek kisebb változata szintén látható a történelmi-szakrális tematikájú alkotásait összegyűjtő teremben. Olyan neves alkotásai mellett, mint a Nagy kék madár vagy a Táltos. 

Hasonlóan változatos domborműveinek, érmeinek, rajzainak tára. A vallási és a mítoszvilág szereplői mellett költők (többek között Sinka István, Móricz Zsigmond, Nagy László, Kölcsey Ferenc), parasztalakok, utcaseprők, művész kortársak öltenek testet önállóan vagy egy meseszerű atmoszféra szereplőjeként. Esendőnek, védtelennek látjuk őket a művész tükrén át, mégis nagyon méltóságteljesek. 

Kő Pál mindenkori témája egy volt: az általa ismert embert ábrázolni a legkülönfélébb modellek által. A sors folyására reagált változatos anyagokkal, formákkal. Királyszobrait (például) nem a róluk fennmaradt sematikus rajzokról mintázta, hanem a saját környezetét segítségül hívva formázta őket életszerűvé. 

Az egész kúria épületét, a róla elnevezett Lujos kávézót áthatja a rendkívül sokoldalúként ismert Kő Pál emléke. Csaknem negyven évig tanított a Képzőművészeti Egyetemen, sok művész lelkében nyomot hagyott. Rengeteg írása, levelezése maradt fenn, emellett róla szóló újságcikkeket is megőriztek – tudom meg Halassy Csillától. Következő lépésként szeretné kutathatóvá tenni a mester munkásságát, aki működése, kapcsolatrendszere által is aktív formálója volt egy izgalmas kornak.