Aranyfolyosó vezet Klimt világába

Ha Klimt, akkor a Csók! A képzőművészetben kevésbé járatosak is biztosan ismerik a szecesszió mesterének leghíresebb alkotását, ugyanis ez a világ egyik legtöbbet reprodukált festménye, táskáktól a pólókig, tetoválásoktól a noteszfedőkig számos helyről jönnek szembe velünk a főalakok. Jelentését és vonzerejét már sokan próbálták megfejteni, de hogy pontosan mit is ábrázol, az máig vitatott: őszinte, szenvedélyes szerelemben kapcsolódik eggyé a férfi és a nő, vagy a nő elnyomásban él, és próbál kibújni a férfi szorításából? 

A dilemma természetesen az osztrák festő élettörténetéből adódik: Gustav Klimt az 1890-es évek környékén ismerkedett meg Emilie Flögével, aki öccse, Ernst feleségének volt a testvére. Élettársak lettek, ám a nyilvánosság előtt sosem vállalták a kapcsolatukat, Klimt pedig mellette párhuzamosan több nővel folytatott viszonyt élete során. Mégis, Emilie Flöge látható a Csók című képen, amely a bécsi Belvedere kastélyban található, és a legendák szerint a festő a halálos ágyán is az asszonyt emlegette. 

„Sem az írott szónak, sem a beszédnek nem vagyok mestere, kivált nem, ha magamról vagy munkámról kell nyilatkoznom. Aki rólam – értsd: a művészről, hisz csak ez az igazán fontos – tudni akar valamit, az nézze meg figyelmesen képeimet, és belőlük próbáljon rájönni arra, hogy mi vagyok és mit akarok” – mondta anno magáról a festő. A felfedezéshez pedig kiváló terep a BOK csarnokbeli immerzív kiállítás. Igaz, itt egyetlen eredeti festmény sem látható, viszont a 2000 négyzetméteres látogatótérben a technológia segítségével megelevenednek Klimt legismertebb alkotásai, például (a megkerülhetetlen Csókon kívül) a Hölgy legyezővel, a Halál és élet. Két részletgazdag installáció gondoskodik arról, hogy a látogatók minden egyes rétegét felfedezhessék a Csók című festmény jól ismert jelenetének. 

A kiállítás másik látványos része az arany alagút. Klimt édesapja cseh származású aranyműves volt, innen eredt a festő életében meghatározó szerepet betöltő arany szeretete, amely a védjegyévé vált és igazán híressé tette őt. Hogy tökéletesítse az aranytechnika használatát, később Ravennába és Velencébe utazott, bizánci művészek munkájából inspirálódott, és nemcsak aranyfestéket, hanem valódi aranylapot is használt munkáihoz. 

Az akkor már elismert festő Klimtet 1894-ben felkérték, készítse el a Bécsi Egyetem dísztermének falfestményeit. Ő úgy gondolta, hogy a filozófia, az orvostudomány és az igazságszolgáltatás alakjait bárki megfestheti, sokkal izgalmasabb, ha elengedi a fantáziáját, és egy szabad szellemű, meztelen alakokkal tarkított alkotást hoz létre. Nagy botrányt kavart az eset, a megrendelők korántsem voltak ilyen nyitottak, a műveket nem állították ki, és az előleg visszafizetését követelték a művésztől. 

Az incidens után nem sokkal, 1897 áprilisában, a Gustav Klimt, Kolo Moser, Josef Hoffmann és Joseph Maria Olbrich által képviselt művészi összefogás szakított a hagyományokkal, a kor jellemző művészeti irányzataival, és egy teljesen új szemléletet hoztak a köztudatba. Ez vezetett a bécsi szecesszió születéséhez, az Art Nouveau, azaz Új Művészet megjelenéséhez. A festő később megalapította az osztrák szecessziós képzőművészek egyesületét, saját székházzal és jelszóval: „A kornak a maga művészetét, a művészetnek a maga szabadságát.” 

A kiállítás fő attrakciója ez alkalommal is a kellemes zenei aláfestéssel kísért, 360°-os multimédiás vetítés, ami életre kelti Klimt legszebb szecessziós műveit. A Csók szerelmespárja, a fenséges Medicina, majd a méltóságteljes Judith néz le ránk, miközben az aranykeretek széthulló darabjai, tekergőző szalagok és más Klimt-motívumok röpködtek körülöttünk.