Híres kertek élőben és a festővásznon

Sűrűn visszatérő látogató vagyok a fővárosi Várkert Bazárban: a Glorietthez vezető rámpán rendezett, színvonalas szabadtéri tárlatok, a koncertek és az irodalmi, színházi estek mellett nagy kedvencem a képzőművészeti és építészeti témájú mozijuk. Ez utóbbi esetében senki nem marad le semmiről, ugyanis időről időre újra vászonra kerülnek a tematikus dokumentumfilmek. Ugyanúgy élveztem az ifjú Picassóról szóló részt (amely két kulcsfontosságú időszakot elemez: az úgynevezett kék és rózsaszín korszakot, vagyis az 1907-ig tartó periódust, amikor gyakran ábrázolta önmagát például­ Harlequinként), mint a Michelangelo Szerelem és halál címűt (amelyben szerepelnek a Rotschild-bronzok néven ismert lenyűgöző szobrok is, ezeket több mint egy évszázadig tartó vita és kutatás után végül 2015-ben nyilvánítottak Michelangelo alkotásainak) vagy a Cézanne Egy élet portréi címűt (a modern művészet előfutára mintegy 200 portrét festett pályája során, köztük 26 önarcképet, s to­­vábbi 30-at feleségéről). 

Mind közül mégis A modern kert festői: Monet-tól Matisse-ig című angol dokumentumfilm témája áll legközelebb hozzám. A londoni Royal Academy of Arts 2016-os kiállítása 120 remekmű segítségével mutatja be a kert mint közkedvelt motívum szerepét, alakváltozásait az 1860-astól az 1920-as évekig, az impresszionizmustól az avantgárdig. A korszak alkotói közül Claude Monet a téma legnagyobb festője, de a kert fontos szerepet kapott Van Gogh, Bonnard, Pissarro, Klimt, Matisse és Kandinszkij művészetében is. Az Exhibiton on Screen tárlatot bemutató film révén megismerkedhetünk mind az alkotásokkal, mind a műveket ihlető kertekkel. 

Monet először egy vonatablakából látta meg Givernyt, és azonnal beleszeretett az északnyugat-franciaországi településbe. Először csak egy házat bérelt itt, majd összegyűjtött elég pénzt ahhoz, hogy megvegye – 43 éven át, haláláig, 1926-ig itt élt. Kedvenc témái – a fák, a halastó, a virágok, a japán hidak – mind megjelennek leghíresebb képein. Otthonába a világ minden pontjáról fogadott látogatókat, házát festményeivel díszítette, a bútorokat és a dekorációt is a színek sokasága jellemezte. 

A londoni kiállítás egyik szenzációja a 13 méter hosszú Agapanthus-triptichonja. A nílusi vízililiomokat ábrázoló panorámaképet az idős festő 1915-től haláláig festette, a mű személyes válasza volt a háború tragédiájára. Az 1950-ben szétdarabolt és részletekben értékesített mű újraegyesítése a tárlat megkoronázása volt – már csak ezért is érdemes elmenni a Várkert Bazár vetítésére!