Szemétszobrok sokkolnak
Utazásaim során azokat a városokat kedvelem a leginkább, ahol a régi, történelmi nevezetességek mellett a jelen kor művészetei is helyet kaphatnak. Ebből a szempontból is óriási élményt jelentett Lisszabon, ahol a múlt és a modernitás élvezetes harmóniában keveredik egymással. Nem túlzás az utcai művészetek európai fővárosának nevezni, élén a „szemétszobrász” Bordalo II-vel.
Kép: Artur Bordalo híres festő nagyapja előtt tisztelegve törekszik e művészi örökség folytonosságára és megújítására, Fotó: Joel Saget, Forrás: AFP
Bevallom, a klasszikus turistatudással felvértezve Lisszabonban a híres manuelista stílusjegyeket viselő (a késő gótika és a kora reneszánsz sajátos változata) meg a jellegzetes azulejocsempékkel borított épületek nyomába eredtem, ebben vitán felül verhetetlen a város. Ám a rusztikus utcaköveket járva fény derült arra is, hogy milyen komoly hagyománya van a street artnak (utcai művészetnek) is a portugál fővárosban. Itt például a graffitik nem csak legitimek, hanem támogatottak is; külön cégek jöttek létre arra, hogy felkérjék a világ legnevesebb utcai művészeit, hogy pingáljanak le pár falat vagy aluljárókat, hídpilléreket. Egy-egy városrészben időnként graffitifestő kampányokat, kiállításokat és versenyeket is szerveznek, azokra külföldi művészeket is meghívnak.
Létrehoztak egy városművészeti galériát is azért, hogy felkutassa azokat az épületeket és falfelületeket, amelyekre – megállapodva azok tulajdonosaival – festmények kerülhetnek. A művészek elhelyezhetik alkotásaikat nagy méretű kukákon, tárolókon is. Ennek eredményeként a város sok érdekes alkotással gazdagodott.
Az egyik legérdekesebbre Lisszabon legmodernebb, mégis családbarát negyedében, a Nemzetek Parkjában leltem (a külföldiek ezt a területet a miami Brickell Keyhez és a New York-i Battery Park Cityhez hasonlítják). Itt áll a legismertebb portugál utcai művész, Bordalo II hatalmas szobra: rengeteg műanyag hulladék felhasználásával egy ibériai hiúzt formázott meg. A védett vadmacska több mint tízméteres magasságból figyeli a sétálókat, és a környezetvédelem fontosságára hívja fel a figyelmet, fájdalmas emléket állítva a mérhetetlen szemétfelhalmozásnak.
Az alkotó eredeti neve Artur Bordalo, de híres festő nagyapja miatt nevezi magát „csupán” a másodiknak a családban, ezenkívül előtte tisztelegve törekszik e művészi örökség folytonosságára és megújítására.
Nyolc évig járt a lisszaboni képzőművészeti kar festőtanfolyamára, amelyet ugyan nem fejezett be, de elmondása szerint ezek az évek lehetővé tették számára, hogy felfedezze a szobrászatot, a kerámiát, és kísérletezzen számos olyan anyaggal, amelyek eltávolították őt a festészettől, ami eredetileg oda vitte.
Nyugdíjasok az utcai művészek közöttLisszabonban népszerűek azok a műhelyek is, amelyek időseket is bevonnak az utcai alkotások elkészítésébe. A The Guardian brit lap pár évvel ezelőtti riportjában például olyan nyugdíjascsapatot mutatott be, amelynek legfiatalabb tagja 59, legidősebb 90 éves volt. A Lata 65 nevű nonprofit szervezet pedig kifejezetten 65 év felettieknek szervez graffiti-workshopokat, ezzel is enyhítve a generációs szakadékot. Ötletgazdája egy fiatal építész, aki kollégájával, egy harmincas utcai művésszel tart műhelyfoglalkozásokat. A csapat a város lepusztult részein szervez akciókat, azokat dobják föl színes festményeikkel. |
Napjainkban központi témája a dolgok túlzott termelése és fogyasztása, amiből folyamatosan szemét keletkezik, és ami következésképpen a bolygó pusztulásához vezet. Bordalo II azt mondja magáról, hogy egy olyan generációhoz tartozik, amely „rendkívül fogyasztói, materialista és kapzsi”. Több hulladékot termelünk, mint amennyit a Föld elbír, vagy mint amennyit az emberek újrahasznosítani tudnak. Éppen ezért street art művei szemétből készülnek – gumiabroncsoktól a kidobott számítógépes alkatrészekig.
Bordalo II. leginkább a kihalással fenyegetett állatokat ábrázoló domborműveiről ismert; ennek része az ibériai hiúz is.
A szemétszobrok a globalizációnak a biológiai sokféleségre gyakorolt katasztrofális következményeit szimbolizálják, emlékeztetnek a fogyasztóközpontú életmód következményeire. Szerepel már például nyuszi, légy, mosómedve, flamingó, méh a repertoárjában, egyedi állatszobrai (úgy 200 körül!) mind színpompás köntösben díszítik Portugália minden szegletét, sőt, többek között Miamiban, São Paulóban, Brüsszelben és Tallinnban is láthatók. Alkotásai egyfajta környezetvédelmi kiáltványokként értelmezhetők.
Banksy a leghíresebb társadalomkritikusTalán a legismertebb utcai művészeti ág a graffiti, ennek vitathatatlan nagyágyúja Banksy, aki régóta sikeresen titkolja a személyazonosságát. Az illegálisan – hivatalosan vandálként – alkotó Banksy politikai és társadalmi témájú kommentárjai a világ különböző városainak utcáit, falait, hídjait díszítik. Az alkotó semmiféle, a neve alatt futó kiállításhoz nem járul hozzá, de erre nincs is szükség: a nagy valószínűséggel bristoli graffitis sokszorosítva adta el nyomatait, a tárlatokon világszerte azokat mutatják be. A kortárs művészetben őt tartják a fogyasztói társadalom, az elitizmus, a kapzsiság, az erőszak, a hadiipar, a társadalmi kirekesztettség egyik legnagyobb kritikusának. Vannak olajfestményei, stencilezett technikájú képei is, ezek rendszerint hihetetlen áron kelnek el aukciókon: Devolved Parliament című munkájáért 8,5 millió fontot adtak, az elhíresült, a leütést követően azonnal félig ledarált Lány luftballonnalt pedig egymillió font fölötti áron vitték el. |
