Színes viseletek

Az 1862-es londoni világkiállításra készült fotógyűjtemény darabjait így együtt utoljára a XIX. század közepén, 164 évvel ezelőtt az angol fővárosban, Magyarországon pedig eddig még sosem láthatta a nagyközönség. A mostani tárlat az 1862-ben, a londoni világkiállításon bemutatott, a korabeli Magyarország tájegységein, településein készült népviseleti fényképsorozatot állítja középpontba. A budapesti múzeum kölcsönzéssel jutott hozzá az eredeti képekhez. A kiállítás nem csupán a fényképeket, hanem a készítésük körülményeit, a világkiállítás helyszínét és a korabeli fényképészet ered­mé­nyeit­ is bemutatja. 

Az egykori alkotó, Tiedge János fényképeit elveszettnek hitték, a londoni Victoria & Albert Mú­zeum­ gyűjteménye azonban megőrizte az alkotásokat. „A fotográfia és a világkiállítás a XIX. század második felében a modernitás két jellegzetes önkifejezési formája, médiuma volt. Kölcsönös szerepüket jól mutatja az 1862-es londoni világkiállítás, amelynek szerény magyar szekciójában Tiedge János népviseleteket ábrázoló színezett fényképei is magukra vonták a figyelmet. Ezek a felvételek a magyar művelődéstörténet legkorábbi fotográfiai emlékanyagához tartoznak, ám eddig csak hírből voltak ismeretesek. Nemrégiben kiderült, hogy az elveszettnek hitt képek egy része mégiscsak fennmaradt. Felfedezésüket a londoni Victoria & Albert Múzeum nyilvántartásának digi­ta­lizációja tette lehetővé” – írja a kiállítás ajánlója.

De itt nem állt meg a történet érdekessége és különlegessége. 

 – hívják fel a figyelmünket a tárlat létrehozói. 

A színezett fényképek bemutatják az alföldi és dunántúli polgárok, parasztok, uradalmi béresek és vármegyei szolgák változatos és sokszínű viseletét, s „ezáltal maga a nép lett az, amely megjelenített egy országot a nagyvilág színpadán”. Jankó Vince gazdasági szakíró, aki szervezte a kiállítás magyar megjelenését, Tiedge János pesti fényképészt bízta meg, hogy járja be az országot, és minden vidékről öt személyt fotózzon le „tisztességes öltözetben”. Köztük legyen egy öregember, egy középkorú férfi, egy fiatal legény, egy asszony és egy leány. Tiedge – ahol csak lehetett – igyekezett megfelelni az elvárásnak. Szemtanúk szerint Londonban 76 kép függött a kiállítótér falain. 

Jankó Vince az alábbi felhívást tette közé a Pesti Naplóban 1862 januárjában: „Miután sikerült fényképész Tiedge János urat 100 népviseleti kép kiállítására megnyernem oly kikötés mellett, hogy Magyarországot beutazván, a levételeket a helyszínen teljesítse, s miután Tiedge János úr műutazását Sebes Emil úr kíséretében az alföldön igen jó sikerrel már meg is kezdette, hogy ezen működésben gyorsan haladhasson előre, bátor vagyok hazám lelkes hölgyeit és buzgó fiait, kik ezen eszme sikeres keresztülvitele iránt részvéttel viseltetnek, tisztelettel kérni, méltóztassanak vidékenkint a legeredetibb népviseleteket kiszemelni, s a levétel végett három férfi és két nő személyből álló csoportozatokat kiválasztani, engemet pedig minél előbb posta útján az eredményről értesíteni, hogy tudjam, hová és kihez kelljen vándorművészeimet utasítani.” 

A fényképek pedig rendre elkészültek. A Gazdasági Lapok feb­ruár­ban már arról adott hírt, hogy „Tiedge János és Sebes Emil urak körútjukat az alföldön már befejezték, s 24 igen érdekes képet állítottak ki az ott divatozó népviseletekről”, valamint már „a dunántúli vidéket járják be, honnét szintén igen jeles példányokat reménynek kaphatni”.