Köztünk is járnak marslakók
„Ha az előttem haladók nyomában járok, sosem tudom megelőzni őket” – tartotta Anisits Ferenc, a „dízelpápa”, aki több mint három évtizeden át dolgozott a BMW-nél. Ő is tagja annak a több mint ötvenfős illusztris társaságnak, amely helyet kapott a Marslakók – magyar tudósok és Nobel-díjasok című, ingyenes szabadtéri tárlaton a Budai Várban, a Szentháromság téren.
Kép: A tárlat az európai körútja mellett a tengerentúlra is eljut majd, Fotó: Kállai Márton, Forrás: Szabad Föld
A marslakók kifejezést az 1940-es évektől használták tréfásan az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, kiemelkedő magyar tudósokra – Wigner Jenőre, Teller Edére, Neumann Jánosra, Szilárd Leóra és társaikra –, mivel egy érthetetlen nyelven (magyarul) beszéltek egymással, különös humorral bírtak, és mintha másképpen járt volna az agyuk, mint az egyszerű földi halandóknak. A november 15-ig a Budai Várban látható interaktív vándorkiállítás rendezői kiterjesztették a klasszikus értelmezést, és marslakónak tekintik az összes magyar Nobel-díjast, valamint tudományos életünk más kiválóságait is, a XIX. századtól napjainkig. A közérthető és szórakoztató formában bemutatott több mint ötven tudós legtöbbje a tevékenysége alapján besorolható a matematika, fizika, kémia, biológia, közgazdaságtan témakörébe, de helyet kaptak az autóipar meghatározó egyéniségei, valamint a legkreatívabb feltalálók is. Mellettük szerepel az első irodalmi Nobel-díjasunk (Kertész Imre) és magyar származású Nobel-békedíjasunk is (Elie Wiesel).
A tárlat nem csupán tömör ismertetőket kínál a tudósok életéről, munkásságáról, hanem rövid képregényekben mutatja be, mivel érdemelték ki a világ legrangosabb kitüntetéseit. Egy érintés a kijelzőn, és máris életre kel Barabási Albert László hálózatkutató világa, Lovász László matematikai univerzuma vagy Krausz Ferenc attoszekundumos fényimpulzusa. Vajon mit láthatott volna a kamera, ha éppen ott van a nagy ötletek megszületésének pillanatában? Ez is kiderül a mesterséges intelligencia segítségével készült kisfilmek által. A fotóponton bárki fényképezkedhet a tudósok térben elhelyezett, életnagyságú karikatúráival. Mindemellett a látogatók csemegézhetnek a bőségesen adagolt érdekességek, anekdoták és szellemes, megfontolandó idézetek között.
Például a fizikus Szilárd Leó maga is terjesztette azt a történetet, amely szerint 1934-ben egy londoni sétája alkalmával megállt egy piros lámpánál, és hirtelen eszébe ötlött, hogy a neutronok láncreakciójával fel lehetne szabadítani az atomenergiát. Ezzel megszületett az atombomba és az atomreaktorok alapgondolata. Szilárd ugyanakkor nem tudta, mely elemekkel lenne megvalósítható a nukleáris láncreakció, ezért 8000 fontot kért, hogy ebből a szempontból megvizsgálhassa a periódusos rendszer elemeit. A pénzt nem kapta meg. A fizikus később kijelentette, hogy Nobel-díjat kellett volna kapnia, amiért nem végezte el a kísérletet, ugyanis akkor az atombomba néhány évvel előbb készült volna el, és ez megváltoztatta volna az egész emberiség történelmét.
A kiállítás számtalan tudományos csemegével szolgál. Például Kürti Miklósról, akit az „alacsony hőmérséklet fizikájának legnagyobb magyarjaként” tartanak számon. Az elvileg megközelíthető, de gyakorlatilag el nem érhető, legalacsonyabb hőmérséklet az abszolút zérus fok (–273,15 Celsius-fok), ennek közelében az anyagok különleges tulajdonságokkal rendelkeznek. A magyar származású brit professzor húszévnyi munkával dolgozta ki azt az elvet, hogy az atommagok szintjén mágneses módszerrel érje el az ultrahideg állapotot. Módszerével a világon elsőként milliomod pontossággal közelítette meg az abszolút zérus fokot. Ezt a rekordot hosszú ideig nem szárnyalták túl, eredményeiért London-díjban részesült. Nyugdíjba vonulása után a fizika törvényeit a konyhaművészetben alkalmazva a molekuláris gasztronómia megalapítójaként is ismertté vált.
A kiállítás tematikus egységei – Sorsok a számok bűvöletében, A gyógyítás bajnokai, Az atomkor és az új idők sztárjai, A társadalmi lelkiismeret őrei stb. – azt mutatják meg, hogy a magyar tudósok nemcsak a kutatásban, hanem az emberi felelősségvállalásban is maradandót alkottak. Elie Wiesel, máramarosszigeti születésű író és holokauszttúlélő egész életét a béke, az emberi jogok és az emlékezés szolgálatába állította. A múlt borzalmainak tanúságtétele mellett mindig hitt abban, hogy a szavak képesek megváltoztatni a világot: „A szavaknak erejük van. A felejtés az emberiség ellensége.” Ez a gondolat akár az egész kiállítás mottója lehetne: a magyar zsenik történetei nemcsak a múlt diadalai, hanem a jövő tanulságai is.
Olyanok, mint a rockzenészek
∗ „Fontos, hogy megtartsuk a másként gondolkodás képességét.” (Barabási Albert László hálózatkutató)
∗ „Szilárd Leónak óriási tehetsége volt abban, hogy mások tyúkszemére lépjen, de az nem fordulhatott elő, hogy valakit is untatott volna.” (Teller Ede atomfizikus)
∗ „A jövőbe be kell fektetni, és a legjobb befektetés, amelyet egy ország tesz, az a fiatalok nevelése.” (Oláh György Nobel-díjas vegyészprofesszor)
∗ „Nem kell feltétlenül magyarnak lennie, hogy jó matematikus váljék valakiből, de segíthet.” (Lax Péter Wolf- és Abel-díjas matematikus)
∗ „Ha valaki felvetett egy problémát, és Neumann nem adott rá rögtön megoldást, akkor az a probléma megoldhatatlan.” (Fred Reines fizikus)
∗ „Csak Budapestről jöhetett az, aki utánad lép be a forgóajtóba és előtted lép ki belőle.” (Neumann János matematikus)
∗ „A kutatók is olyanok, mint a rockzenészek, nem hagyják abba. Amíg csak lehet, játszanak.” (Karikó Katalin Nobel-díjas kutatóbiológus)
