Függéstől a kilábalásig

Tombor Zoltán nemzetközi pályafutását 2003-ban kezdte Milánóban, majd több éven keresztül New York volt a székhelye, ahol divatfotósként piacvezető magazinokkal és márkákkal működött együtt. Munkái számos hazai és külföldi kiadványban, kampányban és kiállításon szerepeltek. „A versenyorientált világban a munkamánia erénynek számít, holott az is egy függési állapot, hasonlóan a nikotin-, az alkohol-, az internet- vagy a szexfüggéshez – osztja meg gondolatait a fotográfus a kiállítás tablóin. – Amikor New Yorkban éltem, az volt a ta­­pasztalatom, hogy mindenkit elsősorban a teljesítménye alapján értékelnek. Éveken át nem éreztem magamat elégnek, de olyan kitartóan dolgoztam, hogy ebben a vá­­rosban végül sikerült nagyobb egót építenem, mint korábban bárhol máshol. Ezzel párhuzamban felerősödött a függésem is.” 

A Lost & Found (Elveszett és megtalált) című tárlat az alkalmazott és autonóm fotográfiai mun­káin,­ valamint a családi archívumon keresztül végigvitt személyes beszámoló a szerhasználat éveiről, a kokain- és alkoholfüggőség szimbolikus jelenségeiről, a titkolózásról, a szégyenről, a kísértés különböző formáiról, az intenzív élethelyzetekről, a környezetében élők nehézségeiről és a függőségből való kilábalásról. Ahogy az alkotó fogalmaz: „A fényképek elsődleges célja az volt, hogy kifényképezzem magamból azt a rengeteg élményt, amit az addikcióm révén éltem meg.” 

Bár Tombor számára a fotográfia mindig is egyfajta önterápiás és gondolkodási forma volt, ez az önismereti folyamat most először került egyértelműen előtérbe és vált meghatározó alkotói témává – Mucsi Emese kurátor támogatásával. Ebben az összefüggésben például a divatfotók egy része is új értelmezést kap, rámutatva a divatvilág, a show-business, a celebkultúra és a szerhasználat lehetséges kapcsolódási pontjaira is. 

Az „életanyag” mellett – boldog és szomorú élmények, munkák, projektek és találkozások a gyerekkortól mostanáig – hangsúlyt kapnak a témával foglalkozó, különböző önsegítő könyvekből megismert és válogatott állítások, valamint Tombor személyes vallomásai. Inspirációi között szerepel dr. Máté Gábor (A sóvárgás démona – Ismerd meg a függőségeidet) és dr. Anna Lembke (Dopaminkorszak – Hogyan találjunk egyensúlyt a függőségekre épülő világban) munkássága, akik szerint a függőség nem választás, hanem a szenvedésre adott válaszreakció. 

Ez utóbbi kötetből idézve sötét képet fest arról, hogyan változtattuk meg a világot: „Nem szenvedünk már hiányt semmiben. A bőség korszaka köszöntött ránk: van gyógyszer, étel, hírözön, szerencsejáték, bevásárlóközpont, videójáték, SMS, online szex, Facebook, Ins­tagram, YouTube, Twitter… És folytathatnám az egyre változatosabb és egyre nagyobb élvezettel kecsegtető mindennapi ingerek elképesztően hosszú sorát. Az okos­telefon modern korunk injekciós tűje, amely a digitális dopamint éjjel-nappal szállítja az online generáció idegpályáira. Ha még nem találtad volna meg a számodra megfelelő drogot, egy honlap pillanatok alatt a »segítségedre« lesz. A tudósok a dopamint tekintik annak az egyetemes valutának, amellyel kiválóan értékelhető, hogy egy bizonyos élmény mennyire addiktív, azaz milyen eséllyel okoz függőséget. Minél több dopamin termelődik az agy jutalmazásért felelős idegpályáin, annál addiktívabb az élmény.” 

A fotográfiák és az idézetek egyaránt oda futnak ki, hogy az amerikai álom kergetése nemcsak felesleges, hanem kifejezetten káros, mert a hajsza mindent és mindenkit tönkretesz. „Ennek definíció szerint így kell lennie, mivel mindenről szól, csak az olyan fontos dolgokról nem, mint a becsület, az erkölcs, az igazság, a saját szívünk és lelkünk.” 

A január 18-ig látogatható tárlat a függőséggel kapcsolatos kérdéseket nemcsak esztétikai, hanem társadalmi és pszichológiai szempontból is vizsgálja. Nem célja a megbotránkoztatás, sokkal inkább a párbeszéd és a megértés elősegítése – szerfüggők, hozzátartozók és érdeklődők számára egyaránt.