Színkavalkád Zsolnay módra

Ez a világ egyetlen olyan aukció­ja, ahol kizárólag Zsolnay kerámiákra lehet licitálni, nem csoda hát, ha minden alkalommal hatalmas érdeklődés övezi. A máig élő rekord is a Virág Judit Galéria ezen aukciójához köthető: 2024-ben 28 millió forintot adtak egy óriási Zsolnay porcelánért, az 1910-ben készült bacchanália gyümölcstál faunokat és nimfákat ábrázolt. 

A manufaktúra alkotásai iránt óriási a kereslet, a több mint 170 éves márka gyárából kikerült darabok értéke évek óta folyamatosan emelkedik. A XX. század elején Euró­pa egyik vezető kerámiaüzemeként a márkanév egybeforrott a megbízhatóság, a minőség fogalmával, társadalmi presztízst jelentett Zsolnay tárgyat birtokolni. A gyárnak lerakatai voltak Budapesten, Bécsben, Párizsban, Londonban, Ausztráliában és az Egyesült Államokban, továbbá átütő sikereket értek el a nemzetközi kiállításokon is. Ha valaki impozáns épületeket tervezett a Monarchia területén, egyértelmű volt, hogy azt a Zsolnay-gyár kültéri kerámiái és fagyálló csempéi fogják díszíteni. A tervezők és belsőépítészek a cégtől rendeltek dísztárgyakat, faliképeket, kályhákat; a kis szériában gyártott díszvázák a legszebb ajándéknak számítottak. A megrendelők közé tartoztak az európai uralkodóházak, az arisztokrácia és a nagypolgárság is – magyarázza Törő István, a galéria egyik tulajdonosa. 

A történelmi viharok után a hetvenes években újra divatba jött a szecesszió, a Zsolnay vázák luxus használati tárgyakból antikvitásokká nemesedtek, értékük és áruk felszökött. Ebben az időszakban jött létre Bécsben Rudolf Schmutz és Eisenberger Jenő, Amerikában Gyugyi László és Havasi Vilmos gyűjteménye. Az első jelentős magyar gyűjteményt Szlama László állította össze. 

Az erős külföldi kereslet miatt a Zsolnay kerámiák tömegesen hagyták el az országot, ám a rendszerváltás után egyre növekedett a belföldi érdeklődés irántuk. Megindult a tárgyak hazavándorlása; ekkor alakultak ki napjaink meghatározó, nemzetközi rangú ­magyar gyűjteményeinek alapjai, mint Sauska Krisztián, Pandzarisz Sándor, Stattner Richard, Szabó András és Virág Judit–Törő István kollekciói. 

A november 17-i aukció egyik legnagyobb szenzációja egy 1906-ban készült óriáskaspó. Motívumai a legismertebb szivarvázák panorámaképeit egyesítik, színei és díszítése pedig a Zsolnay-féle eozinmáz legizgalmasabb változatait mutatják. A szakértők évtizedekig nem is tudtak létezéséről, pár darabja a bécsi Schmutz-gyűj­te­mény­ben található. Élénk színeivel, izgalmas motívumaival igazi ritkaság, amely 12 millió forintos kikiáltási árról indul, és előfordulhat, hogy a tavalyi rekordot is túlszárnyalja majd. 

Ugyancsak különleges darab az 1889-ből származó tál, amelyet a manufaktúra alapítójának, Zsolnay Vilmosnak a legidősebb lánya tervezett. Júlia a gyár egyik legtehetségesebb művésze volt, aki ötvözte a magyar népművészet motívumait a reneszánsz és keleti ornamentikával; ez a tál a historizáló stílus csúcsdarabja. A halászó japán hölgyet ábrázoló, egyedi kerámia értékét a rendkívüli technikával megalkotott díszei adják; a tál kikiáltási ára 3 millió forint. 

A gyűjtők körében nagy izgalmat kelt egy 1907–1908 táján készült szecessziós remekmű: a Mack Lajos által tervezett, Hölgy párduccal című váza. A kerámia az eozinmáz egy különösen ritka, technológiai bravúrral megalkotott változatát, az úgynevezett kék labrador mázat viseli, amelynek eredményeképpen a vázán a kék szín legalább harminc árnyalata látható. Bizony, ez is reményt ad a rekorddöntéshez!