Zsenik között szürke eminenciás
„A tudományban csak az számít, hogy ki mit tesz le az asztalra”
A modern tudományban a német matematikus David Hilbert éppoly jelentős hatású, mint Pablo Picasso a képzőművészetben. A XX. század elején azonosította a matematikának irányt adó 23 problémát, Albert Einsteinnel végigszámolta a képletek képletét. A húszas évektől olyan szellemi központot hozott létre a göttingeni egyetemen, amely alapvetően határozta meg az emberiség sorsának alakulását: itt tanultak a később az atombombát létrehozó fizikusok és a számítógép-tudomány alapjait megteremtő matematikusok is.
És ha mindez nem lenne elég: „A tudományban csak az számít, hogy ki mit tesz le az asztalra” – vallotta, amikor a briliáns tehetségű Emmy Noethert női magántanárként szerette volna alkalmazni 1915-ben az egyetemen, egy férfiak uralta korban és területen. Hilbert erőfeszítései ellenére Noether soha nem nyert el rendes professzori tisztséget, mindig megmaradt „rendkívülinek”, és 1933-ban az elsők között függesztették fel – bár sem zsidó származása, sem nő mivolta, sem a politika nem érdekelte, mégis az új rezsim elsődleges célpontja lett.
A példából is érzékelhető, hogy Georg von Wallwitz könyvében nem csupán Hilbert életéről, hanem a korszak izgalmas tudományos világáról és alakjairól is mesél, szellemesen és közérthetően, egyes jegyzetekben a matematikában jártasabb olvasókra is gondolva. Hilbert szürke eminenciásként a világ minden tájáról magához vonzotta a tehetséges fiatalokat, senki másnál nem találkozott annyi, később meghatározó jelentőségűvé váló tudós. Egy időskori rádióbeszédében így fogalmazott: „Előttünk nincs semmi megismerhetetlen, és a tudományban véleményem szerint ilyen egyáltalán nem létezik. A balga megismerhetetlennel szemben a mi jelmondatunk: Tudnunk kell, tudni fogjuk.”
Hilbert emberi nagyságának ékes példája, hogy miközben évtizedeken át azon „mesterkedett”, hogy ragyogó elmékkel vegye körül magát Göttingenben, a nemzetiszocialista eszmék előretörése láttán azon dolgozott, hogy minél nagyobb távolság válassza el zsidó kollégáit és tanítványait a náciktól.
Ajánlóleveleket írt számukra, ugyanis az „amerikai nagybácsi” Rockefeller Alapítvány és egy sor amerikai egyetem intenzív munkát végzett annak érdekében, hogy kiváló tudósokat Európából Amerikába csábítson. 1933-tól kezdve Göttingen kiürült. Az idős Hilbert maradt, és nyugdíjba vonult.
Amikor 1943. február 14-én, 81 éves korában elhunyt, a világnak épp más gondjai voltak. A sírkövön csupán az elhunyt neve és fausti jelmondata szerepel: Tudnunk kell, tudni fogjuk. (Typotex)
