Mindhalálig zene

Sokat köszönhetek az egri szom­­szédainknak, akik unszolták a művészpályától ódzkodó szüleimet: adják valami zeneiskolába ezt a jó hangú kislányt, aki folyton énekel a kertben – meséli mosolyogva.

A fővárosból, a Zeneakadémiáról érkező szakfelügyelő tanárok is megerősítették: „nagyon nagy lehetőség van ebben a kislányban”, így került Miskolcra, majd a fővárosi Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre. 
Ének szakos hallgatóként mások mellett Lukács Miklós, a Magyar Állami Operaház akkori igazgatója és Mikó András főrendező is tanította. Pászthy Júliának a már fiatalon megmutatkozó kiugró tehetségét az is bizonyítja, hogy amikor a Zeneakadémián Menotti A telefon című vígoperájával diplomázott, a televízió felvette és nagy sikerrel mutatta be. Diploma után az Operaház azonnal szerződtette – sőt, főiskolásként lépett először színpadra ott mint Mozart A varázsfuvola című operájában a három fiú egyike. 

– Szerencsés adottsággal születtem, a pályatársaimmal ellentétben nekem nem kellett kemény munkával kiépítenem komoly hangmagasságot, mert ez eredendően megvolt. Viszont másfajta nehézségeket, hátrányokat kellett leküzdenem, például 19 éves koromban jártam először az Operában. Ifjú házasokként, a gépészmérnök férjemmel a Zeneakadémia öt éve alatt szinte minden este koncertre mentünk, nekem hallanom és látnom kellett az operairodalom, a komolyzene remekeit. Ezenkívül asztma is kínzott, de ez szerencsére teljesen elmúlt a vidékre költözéssel, a dunai levegő hatására. 

Első fontos feladatát 27 évesen kapta: Gluck Orfeusz című operájában Eurüdikét formálta meg. Pályája elején több rangos hazai és nemzetközi énekversenyen szerepelt sikeresen: a Bach-énekversenyen harmadik lett, a Kodály Zoltán Énekversenyen második díjat, az oostendein különdíjat nyert. Énekhangjára a zürichi operaház is felfigyelt, előbb a Csárdáskirálynő című operettbe, majd Verdi Rigoletto című operájában Gilda szerepére hívták. 

Az Operaháznak negyedszázadon át az egyik legfoglalkoztatottabb lírai szopránja volt (2018 óta az intézmény örökös tagja), emellett énekelt oratóriumokat, operetteket, dalesteket is. További harminc éven keresztül a Zeneakadémián tanított. 

– Hatalmas büszkeség számomra, hogy sok tehetséges és sikeres növendékem útját kísérhetem, akik itthon és a világ elismert szín­pa­dain­ énekelnek. Nekik is a saját tapasztalataimat tudtam átadni: az adott talentum mellé még kell a szorgalom és az elhivatottság, ez utóbbiak teszik ki a siker 60-70 százalékát. Ám ha örömödet leled abban, amit csinálsz, akkor egy idő után már fel sem tűnik, hogy mindehhez mennyi munka kell. 

Pászthy Júlia művészete elismeréseként 1981-ben megkapta a Liszt Ferenc-díjat, 1998-ban a Bartók–Pásztory-díjat, 2013-ban a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. Legutóbb elismerő oklevelet vehetett át a Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti Tagozatától. Akkor Medveczky Ádám karmester, címzetes egyetemi tanár a laudációjában egyebek mellett azt mondta: „A tanárembert nem tudom különválasztani a művésztől. Kezdettől fogva tanúja voltam művészi munkájának. Lírai szoprán, felejthetetlen Pamina, nagyszerű koloratúrakészségével briliáns Gara Mária a Hunyadiban. Ugyanakkor drámai tudott lenni Gilda szerepében. Technika és zeneiség. Egyszerű a képlet. Mint oratóriuménekes is minden stílusban hiteles, Bach kantátáiban ugyanúgy, mint Orff Carmina Buranájában.” 

Beszélgetés közben kiderül, a művésznő a díjaknál sokkal büszkébb két sikeres zenész gyermekére: Karosi Júlia dzsesszénekesnő; Karosi Bálint orgona- és klarinétművész, zeneszerző és karmester. 

– Előrebocsátom: nem én erőltettem rájuk a zenét! Minden kötelezettség és elvárás nélkül kiskorukban megkértem a szomszédunkban lakó zongoratanárnőt, hogy hetente kétszer jöjjön át a gyerekekhez negyedórára, hadd ismerkedjenek a zenével. Leila néni javasolta, hogy mivel egészen jó képességeik vannak, érdemes zeneiskolába íratni őket. Bálintnál teljesen egyértelműen látszott a zenei pálya mint életcél, a lányomnak viszont nagyon szerteágazó érdeklődése és tehetsége volt. Középiskolában országos filozófiai tanulmányi versenyt nyert, így felvételi nélkül felvették az ELTE-re. Másodéves hallgató korában mondta el, hogy az egyetem mellett énekelni tanul, méghozzá dzsesszt. Az ELTE befejezése után a Zeneakadémia dzsessz tanszakán képezte magát, most a fellépések mellett Pécsett a doktorátus megszerzésén is dolgozik. 

Karosi Bálint világjáró művész, most az USA-ban él. Zenei sokoldalúságának csupán az egyik szelete, hogy nemcsak a régizenéért rajong, hanem az idős, barokk és reneszánsz orgonákért is; küldetésének érzi ezek felkutatását és bemutatását, adott esetben a megmentését. 

– Európa számos országában járta már végig az ottani értékes régi orgonákat. Nemrég megmentett három, kidobásra ítélt olasz és német hangszert, amikor a kaliforniai Berkeley Egyetemen megszüntették az orgona tanszakot. Bálint Erdélyből hívott orgonaépítő mestert, Magyar Árpádot, aki szakszerűen szétszedte őket, becsomagolták, és öt nap alatt teherautóval átszelték velük az országot. Philadelphiába vitték, ahol most a fiam él. Nemes megszállottságát az is jelzi, hogy mindenről értékközvetítő kisfilmeket forgat, ezeket a legnagyobb videómegosztó portálon nemegyszer több tízezren látják. 

A 78 éves Pászthy Júliának ez az első éve, hogy nem tanít. – Ma már a gyermekeim, unokám és növendékeim boldogulását segítem.