Szerethető sötétség egy írországi szigetről
Le a kalappal a fiatal rendező Puskás Dávid előtt, aki első Centrál színházbeli munkájában nem „viccelte el” Martin McDonagh A kripli című feketekomédiájának történetét. Inkább csendesen engedi kibontakozni azt az elvágyódást, amely a kortárs dráma ír-angol fenegyerekének egyik alaptémája: az otthon elviselhetetlen, máshol meggyökerezni pedig lehetetlen.
Kép: Mucsi Zoltán, Básti Juli, Szécsi Bence, Magyar Attila – bivalyerős csapat!
Írországban, az Isten háta mögötti Inishmaan szigetén járunk, 1933-ban, ahol 17 évvel ezelőtt, egy viharos éjjelen árván maradt Billy Claven. A testi fogyatékkal született fiút a falu vegyesboltját vezető két vénlány nevelte fel. A számkivetett kamasznak lehetősége nyílik új életet kezdeni, távol a szülei halálával kapcsolatos, megválaszolhatatlannak tűnő kérdésektől, mikor megtudja, hogy a szomszéd szigeten hollywoodi filmforgatás készül. Talán ez az esély egy másik életre – vagy legalább arra, hogy elmeneküljön abból a közegből, amely egyszerre gondoskodó és könyörtelen.
A rendező Puskás Dávid – aki három éven át tanulta a színészmesterséget Kaliforniában – meghagyja a történetet eredeti korában és helyszínén. Bagossy Levente könnyen átalakítható díszlete és Kovács Andrea kopott, piszkosnak ható jelmezei festői erővel idézik meg a sziget nyomorúságos világát, ahová a modernitás legfeljebb egy-egy amerikai cukorka formájában szivárog be. A helyieket a külvilággal Johnnypateenmike (Magyar Attila) hírei kapcsolják össze, aki sikeresen eléri, hogy a legtöbb jelenet középpontjába kerüljön. A sötétség – olykor szó szerint is – szervesen illeszkedik a darabhoz, ahol a szeretet és a bántás kéz a kézben jár.
A szereplőgárda minden tagja erős és pontos, de hadd emeljek ki néhányat. Szécsi Bence Billyje nem paródia, nem sajnálatra épülő figura. Elsősorban egy önbizalom-hiányos, útját kereső kamaszt látunk, aki nem tud mit kezdeni az életével. Básti Juli visszafogott erejű Eileen nénije megrendítő csendekkel dolgozik, Pálfi Kata Kate-je túlbeszédes ellenpont. Hermányi Mariann Helenként fokozatosan bontja le a nézők ítéleteit: durva stílusa önvédelem, néhány utalásból sejthető, hogy egy gyerekkori zaklatás áll a háttérben, és nem meglepő, hogy ő is szívesen távozna az otthonából. Mucsi Zoltán a kilencvenéves alkoholista Mamus szerepében sziporkázik.
A kripli nem kínál happy endet. Vígjátéki formában beszél magányról, kirekesztésről és arról, mennyire képtelenek vagyunk jól viszonyulni egymáshoz. Világos, hogy nem a végtagbénulásos árva Billy itt az egyetlen szerencsétlen…
