Tisztán és őszintén

Ottjártunk idején, alkalomhoz illően karácsonyi díszek készülnek a szorgos kezek között. A Strázsa Műhelyben a fiatalok a faasztalt körbeülve, jóízű beszélgetések mellett dolgoznak. Az összegyűjtött szórólapok szolgálnak alapanyagként. Luca lapra hajtja és szétszakítja az oldalakat. Zsolesz ügyesen kétfelé vágja ollóval. A folyamat következő fázisaként Krisztina bicikliküllőre tekerve vékony szálat sodor az újságlapból, két lány pedig kartondoboz­darabra erősítve kosarat fon belőle. A másik helyiségben a kollégák befejezik a műveletet azzal, hogy az elkészült tárgyat ragasztóval bevonják, végül festékkel egy tetszetős színt kap. 

Készül többek között ajtódísz, tojástartó kosár és sok más is: terítők, táskák, ölelgetős gyermekpárnák. A szőttesek az ügyes kezű szövőnők munkáját dicsérik. A gyertyákat Szajkon, a másik Strázsa-helyszínen öntik. Egytől egyig egyedi, szép termékek sorakoznak a folyosón, illetve egy nagyobb helyiség üveges szekrényei­nek polcain. Megváltozott munkaképességű emberek alkotásai, amely meghatározás korántsem a silányabb minőséget jelenti, csupán azt, hogy az egyedi tárgyakat olyan emberek készítik, akik hátránnyal indultak az életben. A termékeket a manufaktúrában hétköznaponként, rendezvények alkalmával, ritkább esetben vásárokban értékesítik. De például az 1700 darab Mikulás-zsák üzleti megrendelőnek készült. 

– Egy-egy darabból kisebb mennyiséget készítünk, és odafigyelünk a minőségre. Értéket állítunk elő, a bevétel nem magas, elmegy a működési költségekre, de fenntartjuk magunkat. Nem a profit az első számú célunk, hanem az értelmes tevékenység és a közösségben töltött idő jótékony hatása, a fogyatékkal élők lehető legnagyobb önállóságának elérése, munkabérhez juttatása – mondja Berkiné Berta Zsuzsanna, a kézműves-foglalkozást irányító műhelyvezető. 
A Strázsa története 2007-ig nyúlik vissza. A tulajdonosok, Németné Horváth Beáta és Német Csaba családjával a természetközeli, emberléptékű élet miatt költözött a szabadszállási tanyára. Egyre több ismerős, barát járt hozzájuk, így csöppentek bele a falusi vendéglátásba. Idővel táborokat kezdtek szervezni. Egyik alkalommal egy baráti házaspár értelmi akadályozott lánya érkezett, és kiderült, hogy az egészséges fiatalokkal kölcsönösen nagyon jó hatást gyakorolnak egymásra. Számtalan hasonló programot és sok-sok munkát követően a házaspár szociális szövetkezeti formában folytatta tevékenységét, amelyben célul tűzték ki, hogy segítsék a térségben élő hátrányos helyzetű embereket is. 
Az elhatározás akkor vett nagyobb lendületet, amikor az anyagi bázist a tanyán működtetett vendégház megteremtette. Elindultak a Strázsapróbának nevezett táborszerű, többnapos alkalmak, amikor a fogyatékkal élő fiatalok a szüleik nélkül töltöttek időt a tanyán. A vezetők tapasztalataik alapján létrehoztak számukra egy önálló életre felkészítő programot. Az is egyértelművé vált, hogy ez a speciális képzés, a foglalkoztatás, a lakhatás biztosítása csak szervesen együtt működhet, ezért akkreditált foglalkoztatóvá váltak, a vendégház bevételeiből támogatott lakhatást is létrehoztak. 

Tevékenységük 2022-ben még egy aspektussal bővült. A tanyán Ukrajnából menekült sérült embereknek és családjaiknak nyújtanak segítséget – amelyet jelenleg egy belügyminisztériumi program finanszíroz – lakhatással, teljes ellátással, 24 órás felügyelettel, ápolással, speciális szakmai tudásuk által személyre szabott gondoskodással. Kialakítottak egy nemzetközi díjjal is elismert inkluzív (vagyis: befogadó, mindenre kiterjedően egyenlő esélyt adó) játszóteret a közös játék és a természetes együttlét érdekében. A Strázsa tevékenysége az egész országban egyedülálló és példaértékű. Fontos számukra a minőségi munka, legyen szó menekültellátásról, tudásmegosztásról vagy az értelmükben akadályozott ­emberek közösségi lakhatásáról, akkre­ditált foglalkoztatásáról. 

– A fogyatékkal élő fiatalok négy órát dolgoznak a műhelyben, majd a napjuk hátralévő részét a támogatott lakhatásban, a Strázsa Kégliben töltik. Ott arra törekszünk, hogy az életük az „ép” kortársaikhoz hasonlóan teljen, természetesen a számukra egyénenként szükséges segítség biztosítása mellett – magyarázza Németné Horváth Beáta. – Odafigyelünk arra, hogy a fogyatékkal élő emberek milyen munka elvégzésére képesek, mi áll hozzájuk a legközelebb, mert a jókedvvel végzett tevékenység mindig eredményesebb, mint a kényszer szülte. A manufaktúrán kívül néhányan a tanya háziállatai körül, a terület rendben tartásán dolgoznak, mások a vendégházban. Valamennyien kötődnek a helyhez, és ma már annak működése is elképzelhetetlen lenne nélkülük. 

A Strázsa Tanyán többségében hátrányos helyzetű emberek segítik a hazájukat elhagyni kényszerülő, szintén fogyatékossággal élő embereket. Ebből is látszik, hogy a segítségre szorulók szintén képesek támogatást nyújtani másoknak. Irányításukat nagy empátiával, csak következetesen lehet végezni, és sokszor kell nehéz döntést hozni az egyensúly megtartása, a stabil és kiszámítható működés érdekében. Hiszen esetükben még inkább fontos, hogy ne csak ma, de holnap is legyen hol dolgozniuk.