Sakkjátszma a lélek határán

Van egy történet, amelynek minden lépése élet-halál kérdése. Stefan Zweig világhírű, egyben utolsó műve, a Sakknovella a XX. század egyik legmegrázóbb kisregénye az emberi elme törékenységéről és az elnyomás természetéről. Ebből a műből írt színpadi adaptációt Légrádi Gergely Fekete-fehér címmel – az előadás, ami 2022-ben elnyerte a MOST FESZT szakmai díját a Legjobb monodráma előadás kategóriá­ban, Budapesten, a Stúdió K Színházban látható. 

A történet egy Miamiból induló óceánjáró fedélzetén veszi kezdetét. A hajón utazik Mirko Czentovic, a világhírű sakkvilágbajnok, aki délszláv paraszti sorból küzdötte fel magát a csúcsra. Zárkózott, nehezen megszólítható figura, aki csak pénzért hajlandó játszani. A fedélzeten utazó társaságból a skót bányamérnök, McConnor kihívja őt egy partira. A világbajnok könnyedén győz, ám a második játszmában váratlan fordulat következik: a bámészkodók közül megszólal egy osztrák ügyvéd, dr. B., aki a háttérből adott tanácsai­val döntetlenre menti a partit. 

A rejtélyes férfi azonban vonakodik attól, hogy személyesen is asztalhoz üljön Czentoviccsal. Hamar kiderül, miért. Dr. B. a náci hatalom foglya volt: egy hotelszobába zárva – amely valójában börtöncella volt –, teljes izolációban próbált ép ésszel túlélni. A magány, a végeláthatatlan kihallgatások és az üres idő közepette egy ellopott sakk-kézikönyv jelentette számára az egyetlen szellemi kapaszkodót. A sakk segített megőrizni az eszét – ám közben lassan az őrület határára sodorta. Hol húzódik a határ játékszenvedély és megszállottság között? Mikor válik a túlélés eszköze pusztító erővé? 

Légrádi Gergely adaptációja pontosan ragadja meg ezt a kettősséget. A sakk nem pusztán játék, hanem a hatalommal vívott belső harc eszköze. A kérdés nem csupán az, ki nyeri a partit, hanem az, hogy milyen árat fizet érte az ember. 

A monodráma különlegessége, hogy minden szereplőt – Czen­to­vi­cot, dr. B.-t, a Mesélőt és McConnort – Göttinger Pál formál meg, zseniálisan és drámaian! Az átváltozások szinte észrevétlenek: finom gesztusokkal, hangszínnel, testtartással rajzolja ki a karakterek közötti különbségeket. Például amikor dr. B. „önmaga ellen” sakkozik a bezártságban, a néző szinte a zsigereiben érzi az elme hasadását. 
Az előadást Ujj Mészáros Károly rendezte, aki tudatosan hagyta érvényesülni a szöveget és a színészt. A látvány Fekete Annát dicséri: a letisztult tér egyszerre idézi meg a hajó fedélzetét és a bezártság klausztrofób szobáját; a fekete és fehér nemcsak a sakkmezők színe, hanem morális és lelki ellentétek jelképe is. 

A monodráma ma is érvényesen tud megszólalni a hatalom és az egyén viszonyáról, a túlélés áráról. A Fekete-fehér feszült, koncentrált színházi élmény. Nem szabad kihagyni!