Az irodalom nem százméteres síkfutás

Szemes Péter irodalomtörténész, az egyik szervező meséli, hogy az előképek között meg kell említeni az 1817 és 1819 februárjai között lezajlott öt keszthelyi Helikoni Ünnepséget, amelynek voltak somogyi vonatkozásai, hiszen már az elsőn a Niklán élő Berzsenyi Dániel és a nagybajomi kötődésű Pálóczi Horváth Ádám is részt vettek. Ők kapcsolják Fonyódhoz a Helikon szellemiségét. A költőutód Takáts Gyula, aki a Berzsenyi Társaság elnöke is volt, gondolta úgy, hogy Fonyódon teremti újjá ezeket a helikoni költői találkozókat, és ebben segítségére sietett Simon Ottó, fonyódi költőtársa is. 1981-ben indult el a Fonyódi Helikon, rajtuk kívül Fodor Andrást kell megemlíteni, aki akkor az Írószövetség alelnöke volt, és nyaranta a magyar tenger partján pihent. 

Ettől kezdve 2004-ig zajlottak az éves Fonyódi Helikonok, amelyek emberöltőnyi ideje alatt nemcsak helyi és környékbeli diákok és érdeklődők nemzedékei válhattak irodalom- és művészetértővé, -kedvelővé, de – történeti hagyományaihoz méltón – Fonyód erős bástyaként po­zi­cio­nál­hatta magát az egyetemes magyarság kulturális térképén. A vármegye is büszke lehetett rá, hogy van egy, ha nem is a tokaji írótáborhoz mérhető nagyságú, de régiós szinten jelentős irodalmi rendezvénye – emelte ki Szemes Péter. 

Takáts Gyula, Fodor András, Simon Ottó, Laczkó András és a többi alapító tevékeny jelenlétével közel két és fél évtized alatt egy olyan tágabb helikoni közösség alakult ki, amelynek Lator László, Ágh István, Tornai József, Nagy Gáspár és Mezey Katalin költők, Domokos Mátyás, Vekerdi László, Monostori Imre és Márkus Béla irodalomtörténészek, Nino Nikolov és Marin Georgiev bolgár műfordítók és Würtz Ádám grafikusművész egyaránt tagjai voltak. Itt esett meg az is, hogy Csoóri Sándor beszélgetett a gimnáziumban a fiatalokkal, miközben másutt még a nevét sem merték leírni vagy kimondani. 

Varga István helytörténész, a helyi könyvtár csupa szív vezetője a kultúra erejéről beszél. Az itt lakók irodalomszeretete leginkább azon mérhető le, hogy a helyi gimnáziumban mennyire erős hagyománya van a különböző irodalmi és írói-költői versenyeken, találkozókon való részvételnek. Persze eltelt bő két évtized, kell néhány ehhez hasonló alkalom, hogy a Helikon szellemisége újra erőre kapjon. 

Itt lép a képbe a harmadik szervező, a József Attila-díjas költő, Tomaji Attila, aki néhány éve Somogy lankáin, a Boróca-hegyen vásárolt egy présházat. Tavaly nyáron az egyik pesti antikváriumban ráakadt a Fonyódi Helikon című kisantológia néhány egykori példányára. Mikor utánaolvasott, kiderült számára, hogy több mint húsz éven át Fonyód adott otthont annak a seregszemlének, amelynek költőit, íróit ugyan jól ismerte, de a találkozóikról mit sem tudott. 

– Tavaly októberben teljesen ismeretlenül besétáltam a Fonyódi Művelődési Központba, ahol Varga István fogadott. Megkérdeztem tőle, mi lenne, ha 2026-ban, a Fonyódi Helikon megalakulásának 45. évfordulóján újraindítanánk a találkozókat? – eleveníti fel az újrakezdés pillanatait. – Azonnal igent mondott, és lelkesen, eredményesen egyeztetett a helyi döntéshozókkal. Szemes Péter irodalomtörténésszel és vele el is kezdhettük a találkozó megszervezését. Erdei Barnabás polgármester, a képviselő-testület, a művelődési központ és a Mátyás Király Gim­­názium mindenben támogatta az elképzeléseinket. Március 20-án, pontosan az egykori Fonyódi Helikon megalakulásának a napján meg is tartottuk az első újraálmodott Helikont, előadásokkal tisztelegve Berzsenyi Dániel születése 250. és Takáts Gyula születése 115. évfordulója előtt. A konferencia után a résztvevők a Helikon-emléktáblát koszorúzták meg a gimnázium folyosóján. 
Mindhárom szervező egyetért abban, hogy a legfontosabb célok nem változtak. Szeretnék, hogy a Helikon újra olyan kiszámítható, éves rendszerességgel megrendezett program legyen, amelyre büszkék az itt élők, a déli parton és Somogyon túl­me­nően­ is. Szemes Péter szavaival: legyen újra nagy balatoni kultúrbástya. 

Ami a terveket illeti: előre meghatározott tematikák szerint folyamatosan bővíteni szeretnék a résztvevők körét, meghívva a testvérmúzsák (képzőművészet, zene, szépirodalom, film) képviselőit is, valamint a folyóirat-szerkesztőket, műfordítókat, helytörténészeket. Figyelemmel kell kísérni a magyar szellemi élet kimagasló képviselőinek évfordulóit is. 

– Mi a Balaton centrális helyzetéből kiindulva szeretnénk a nemes patrióta hagyományokat folytatni, a tó körül élő vagy csak rövidebb-hosszabb alkotói munkát végzőket és a szellemi műhelyeket megszólítani, elhívni ide, Fonyódra minden év márciusában. A konferenciákon elhangzott előadásokat antológiafüzetekben fogjuk megjelentetni. Nagyszerű dolog belépni a hagyomány folyójába, de még nagyszerűbb azt látni, hogyan fog össze egy kisebb közösség valami nála nagyobb cél érdekében – összegez Tomaji Attila. 

Szemes Péter még hozzáteszi: – A kultúra és benne az irodalom amúgy sem százméteres síkfutás, nem a másik legyőzése, hanem saját értékeink felmutatása, a saját kereteink közötti legjobb teljesítmény elérése a cél.