Tragédiából dráma születik
Egy gyermek elvesztése, egy házasság megrendülése és egy világhírű dráma születése – a Hamnet című amerikai film fájdalmasan szép történet arról, hogyan válik a gyász művészetté. Chloé Zhao Oscar-díjas rendező új munkája a Shakespeare-mítosz mögé néz, és egy nő, jelesül a drámaíró felesége szemszögéből mesél.
Kép: Jessie Buckley egyszerre ösztönös, vad és mélyen emberi játéka Agnesként Oscar-díjat érdemelt
Maggie O’Farrell azonos című regényének filmes adaptációja William Shakespeare családi életének egyik legtragikusabb epizódját dolgozza fel: kisfiuk, Hamnet halálát. A történet középpontjában azonban nem a világhírű drámaíró áll, hanem a felesége.
Agnes (Jessie Buckley) már kislánykora óta más emberektől és a társadalmi elvárásoktól idegenkedő vadóc, aki a természet közelében érzi magát otthon. Élete azonban éles fordulatot vesz, miután megismerkedik leendő férjével. A házasságkötést követően a nő Will (Paul Mescal) családjához költözik, messze szeretett erdejétől, ahol a gyermekvállaláson túl újabb kihívások várnak rá: a beilleszkedési nehézségeket tovább bonyolítják a férj egyre hosszabbra húzódó távollétei és frissen kibontakozó színházi karrierjének rejtelmei. Ebben a bizonytalan helyzetben következik be a hirtelen tragédia. Hamnet elvesztése még inkább elszakítja egymástól a párt, miközben mindkét szülő más-más módon gyászolja a gyermeket. Agnes szerepében Jessie Buckley játéka egyszerre ösztönös, vad és mélyen emberi. Alakításáért elnyerte a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat a márciusi gálán – pályafutása első aranyszobrát.
Shakespeare ezúttal inkább háttérbe húzódó figura marad. Ez a hangsúlyeltolás teszi igazán különlegessé az alkotást: nem a zseni születését, hanem a mögötte álló érzelmi világot mutatja meg. A Hamnet nem hagyományos cselekményközpontú vagy életrajzi film, inkább lírai, meditatív élmény lassú tempóval és visszafogott dramaturgiával. A kamera hosszú ideig időzik a természet képein, az arcokon, a csendeken. Chloé Zhao rendezése – aki egyébként a forgatókönyvírásban és a vágásban is részt vett – itt is azt a visszafogott, mégis elementáris erejű stílust hozza, amely már a Nomádok földjében is megmutatkozott (azzal 2021-ben elnyerte a legjobb rendező Oscar-díját, és az alkotás a legjobb film díját is megkapta).
A történet egyik legerősebb rétege az a gondolat, hogy Shakespeare Hamlet című műve nem pusztán irodalmi alkotás, hanem egy apa gyászának feldolgozása. A film finoman, de hatásosan kapcsolja össze a személyes tragédiát a művészi teremtéssel – azt sugallva, hogy a művészet sokszor a kimondhatatlan fájdalom nyelve. A Hamnet nem kínál gyors feloldást. Viszont ritka őszinteséggel beszél veszteségről, szeretetről és arról, hogyan próbál az ember túlélni egy feldolgozhatatlan fájdalmat.
