Kőbe vésett harmónia

Borsos Miklós 1906. augusztus 13-án született Nagyszebenben. Tízéves volt, amikor családjával a román hadsereg előrenyomulása elől Győrbe menekült. Itt kezdte művészeti tanulmányait, apja műhelyében pedig aranyművesnek és vésnöknek tanult. Mivel a budapesti Képzőművészeti Főiskolára nem vették fel, Firenzében, majd Franciaországban tanulmányozta a klasszikus képzőművészetet. Az 1930-as évek elején még kiállította képeit a Nemzeti Szalonban, 1934-ben azonban letette az ecsetet: úgy érezte, festőként nem tud igazán eredeti lenni. Ettől kezdve a szobrászat felé fordult; rézdomborműveket, kisplasztikákat készített. 

A háború után Budapestre költözött, a nyarakat Tihanyban töltötte; a balatoni táj művészetének meghatározó forrása lett. Az Iparművészeti Főiskolán 1946-ban kezdett tanítani, majd 1951-ben koholt váddal rövid időre letartóztatták. Azzal gyanúsították meg, hogy összeesküvést szervezett egyik tanítványa, Rákosi Mátyás keramikusnak készülő felesége ellen. 

Tanári állását 1960-ban vesztette el, amikor Borsos művészetét a hétköznapi valóságtól elforduló, az új társadalom igényeitől idegen alkotásoknak minősítették. Támadták keresztény ihletésű művészetét, amely az antik és a pannon táj harmóniáját kereste. Ekkoriban kezdett könyvillusztrátorként dolgozni. A hivatalos kultúrpolitika csak 1965-ös, nagy sikerű tihanyi kiállítása után enyhült meg iránta. 

Plasztikái és érmei mellett köztéri alkotások is bemutatják művészetének letisztult, lírai egyszerűségét. Az ő alkotása többek között a balatonfüredi mólón álló Balatoni szél, a budapesti Clark Ádám téri 0 kilométerkő, valamint a zalaegerszegi Bartók-mellszobor is. Erdélyi gyökerei különös személyességet adnak a Budai Nagy Antalt ábrázoló bronz mellszobrának, amely a parasztfelkelés vezéréről elnevezett budafoki gimnázium aulájában tekinthető meg. A szobor markáns, erkölcsi tartást sugárzó arcvonásaiban Borsos mintha önmagát is megmintázta volna. Önéletrajzi ihletésű A szív című szobra is, amely a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet kertjében áll. A művész 1973-ban súlyos szívműtéten esett át. Felépülése után le kellett mondania a kőfaragásról, de kisplasztikákon, grafikákon és érmein tovább dolgozott. 1954-ben Munkácsy-, 1957-ben Kossuth-díjat kapott, később érdemes és kiváló művész lett. Állandó emlékkiállítása 1979-től látható Győrben. Borsos Miklós 1990. január 27-én hunyt el Budapesten.