Dilidokira várva

Ritka manapság, ha egy színdarab száz előadást is megér, annyira szereti a közönség. A Karinthy Színház több ilyen produkcióval is büszkélkedhet, és ezek közül is kiemelkedik Laurent Baffie Lököttek című komédiája Kelemen József rendezésében. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy Laurent Baffie az egyik meghatározó alakja a modern francia bulvárszínháznak, amely a legfőbb alapvetésének tekinti, hogy betartsa Eugène Scribe úgynevezett „jól megcsinált darabjainak” (pièce bien faite) szabályait, vagyis azt, hogy mesterien felépített, feszült cselekménnyel tartsa állandó vibrálásban a közönség idegsejtjeit. A Lököttek nem csupán mulatságos, hanem a komikus helyzetek és poénok áradatát zúdítja a nézőkre, akik egy idő után szinte kapkodják a fejüket, mert a színpad összes szegletében megjelenő és brillírozó szereplőkön kacagni kell. Kelemen József rendező és az általa instruált színészek pedig rendkívül ügyesen egyensúlyoznak ezen a libikókán, az előadás nem válik fárasztóvá és erőltetetté, nem ül le és nem is esik túlzásokba, vagy legalábbis ez csak ritkán érezhető. Szinte óraműpontossággal tarják be a darab szerkezeti követelményeit, nincsenek üresjáratok, miközben a feszültséget olyan titkok sorozata tartja fenn, amelyeket folyamatosan ismerünk meg a szereplőkről. A váratlan lelepleződések ugyanakkor egymás után alakítják is a történetet, a végkifejlet pedig egy olyan rejtélyt tár elénk, amelyre egyáltalán nem lehetett számítani. 

Már a darab alaphelyzete is tragikomikus, de zárt és tiszta: hat különböző kényszerbetegségben szenvedő ember bezárva találja magát egy neves pszichológus várótermében. A „jól megcsinált komédiákra" jellemző késleltető feszültséget az okozza, hogy az orvos nem érkezik meg időben a rendelőbe, ez az alapvető hiány pedig beindítja a cselekmény fogaskerekeit, a szereplők kénytelenek interakcióba lépni egymással. Várakozás közben egyre több dolog derül ki a szereplőkről, akik a második felvonásban még társasjátékozni is elkezdenek, és spontán csoportterápiába fognak, amely tovább fokozza a zűrzavart, mert folyamatosan hozza felszínre a humoros, mégis feszült helyzeteket. A poénoknak van egy pontosan kiszámított mechanizmusa, a karakterek rögzült kényszerei (például a Tourette-szindrómában szenvedő központi szereplőnél a nem akart durva szavak kibuggyanása vagy a másik betegnél megjelenő kényszeres ismételgetések) ritmikus, kiszámítható, mégis mindig működő sziporkákkal látják el, viszik előre a darabot. 

Ahhoz viszont, hogy mindez működjön is, nem elég csupán interpretálni, a jó előadás hatalmas koncentrációt és profizmust követel meg a színészektől. A Karinthy Színház alkotógárdájában pedig nagy számban akadnak ilyen művészek. A Lököttek legidősebb szereplőjét, Fredet alakító Papp János fantasztikusan alakítja a néha szinte felkiáltójelként feszengő fóbiást, aki nem tudja visszatartani a trágár szavakat. Az előadásmódjának köszönhetően pedig mindez nem válik puszta vulgaritássá, hanem valóban a humor egyik forrása a darabban. A komédia motorja Vincent, a taxisofőr, akit Marton Róbert formál meg hibátlanul és fáradhatatlanul, pedig neki igazán fontos ügyelnie arra, hogy mikor kapja el a végszót, hiszen a szerepe szerint mindenkihez kell hogy legen egy-egy jó és rossz megjegyzése is. Balázs Andrea szintén remekül játszik, sokszor még a nézők is megborzadnak, amikor a kényszeres tisztaságmániája miatt a hányinger kerülgeti. Pápai Erika remekül mutatja be egy hol rettegő, hol pedig feloldódó, korosodó, bigott nő hangulatváltásait. Karácsony Gergely egy akrobata ügyességével ugrálja végig a színpadot, Kovács Vecei Fanni pedig hihetetlen figyelemmel oldja meg a szerepének megfelelő, igen nehéz feladatát a színpadon, történetesen azt, hogy mindent kétszer kell elmondania, néha még a hosszabb monológokat is. 

Nem véletlen, hogy a Lököttek elhozott egy rakás díjat a magyar vígjátékok hazai seregszemléjéről, a nyíregyházi Vidor fesztiválról. Papp János életműdíjban részesült, Kovács Vecei Fanni a legjobb női epizódszereplőnek járó Smeraldina-díjat, Kelemen József a legjobb rendezésért járó Capitano-díjat, az előadás pedig a legjobb kamaraszínházi produkcióért járó Pierrot-díjat nyerte el a zsűritől. Az elismeréseket a századik előadást követően a Karinthy Színház deszkáin adta át a díjazottaknak Kirják Róbert, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház főigazgatója. A friss életműdíjas Papp János az ünnepi eseményen megjegyezte: Niklán, ahol született, az első szerepe a hét törpéből Vidor volt. A színész életművét tekintve viszont nyugodtan kijelenthető: a „törpéből" óriás lett.
 

A Lököttek egy fergeteges francia komédia, amellyel a Karinthy Színház négy díjat is nyert a Vidor fesztiválon