A dombóvári kapitánynak írni köll!

Ő volt az, aki a Dél-Dunántúl Kapos-menti területre szemet vetett a török pusztítás után. De nem ám a zsarnokok módján! A gazdátlan, háború sújtotta vidéknek szüksége volt Esterházy gondos kezeire, aki Kelcz Mihályt bízta meg a terület felmérésével. Az irat címe egyben a kiállításé is: A dombóvári kapitánynak írni köll!

A tárlat ezt a harmincoldalas leírást bontja ki és jeleníti meg képekben, tárgyakban. Az 1692-ben készült okmányt ma az Országos Levéltárban őrzik, de másolata a kiállítás egy becses darabja. Így pontos képet kaphatunk a település és a környék lakosságáról, az itt lakók életkörülményeiről, gazdasági helyzetéről a XVII-XVIII. század fordulóján.

A környéken a magyar lakosok mellett éltek rácok is. Kelcz fontosnak tartotta, hogy a rác népesség a térségben maradjon, s erre a nádor figyelmét is felhívta. Habár muzulmán vallásúak voltak, de magyar nyelven beszéltek, és fontos részét jelentették a XVII. századvégi társadalomnak. Így a kiállításon helyet kap a város első hivatalos pecsétje mellett több rác vonatkozású lelet is.

Láthatjuk a ciszterci apátság faragott köveit, középkori malomból származó darabokat, különböző használati tárgyakat, pecsétgyűrűt, pénzérméket Lipót korából.

Esterházy szerzeményei sem maradhatnak ki, költeményeinek másolatait olvasgathatja a közönség, s szemügyre veheti Harmonia Caelestis című, ötven zeneművet tartalmazó szerzeményének kottáit. A kiállítás szervezői mindenkire, így a nem zenész látogatóikra is gondoltak – akiknek egy-egy kotta látványa nem mond túl sokat –, ezért a bemutató ideje alatt a nádor szerzeményei szólnak a Capella Savaria feldolgozásában.

A kiállítás szeptember végéig látogatható a Dombóvári Helytörténeti Múzeum Szepessy-termében.