Alfonzót ismétlik, a megismételhetetlent

– Mit tud az édesapját idéző műsorról? – kérdeztük Markos Györgytől.
– Szilágyi Tibor öt évvel ezelőtti műsora, semmi különös, sima ismétlés. S mivel apu iszonyatosan jó színvonalat képvisel, elővették.

– Gondolom, a programban látható valamennyi jelenetet őrzi otthon kazettán.
– Egyet sem. Nincs videóm. Utálok mindent, ami a televízióval kapcsolatos. A Bartók Rádiót hallgatom. Nem nézek televíziót.

– Szerdán este csak leül a képernyő elé…
– Persze, ezt megnézem.

– Mit gondol, hiányzik az édesapja a mai kabarékból?
– Apámnak lételeme volt a színpad. Én úgy vagyok vele, ha nincs mondanivalóm, nem megyek fellépni.

– Alfonzó szülői felhatalmazással visszaadta a számtantanár pofonját, később jól elverte a vele, mint inassal szórakozó segédet, miként az egyik mulatóban elegánsan kiütötte a szivarhamuját rászóró Festetics-grófot is. Mindig a markáns, radikális megoldások híve volt a család?
– Nem népnevelőnek mentem a polgárőrséghez.

– Alfonzó egyszer azt nyilatkozta, hogy nem szeretné, ha Gyuri fia kicsit is olyan lenne, mint ő. Közölte: nem csinál Latabár- vagy Rátonyi-gyereket a fiából, kínlódja végig egyedül a sikerhez vezető utat. Nem is kívánja, hogy a fia művészi folytatása legyen az apjának. Annak idején ön sem kívánta?
– Édesapám öntörvényű zseni. Egyszeri és megismételhetetlen. Akárcsak Hofi. Annyiban vagyok a folytatása, hogy jókedvemben olykor színpadra léptem. Ő úgy politizált, hogy nem politizált, én pedig a Befalazott embertől a Katona-számig az emberi hülyeséget karikíroztam. Ha megfeszülök, sem tudtam volna olyan lenni, mint ő. Alfonzó az Alfonzó. Én pedig egy iparos vagyok.

Üdítő Alfonzóval – Szilágyi Tibor műsora, m1., június 10., szerda,, 20 óra10 perc

Kattintson bármelyik fotóra és megnyílik a képgalériánk!