Fergeteges szerelem Sztálin korában

Owen Matthews orosz édesanya és angol édesapa gyermekeként látta meg a napvilágot Londonban. 1994-ben kezdett újságíróként dolgozni Szarajevóban, később a Moscow Times-nak írt. 1997-től a Newsweek moszkvai tudósítójaként beszámolt a második csecsen háborúról, valamint az orosz társadalmi és politikai életről. Szemtanúja volt az iraki háború első két évének, az afganisztáni Pandzsir-völgy amerikai bombázásának. Jelenleg a Newsweek moszkvai irodavezetője.

Sztálin gyermekei című, első regényében családja három generáción átívelő történetét írja le. Anyai nagyapja lelkes fiatalember volt, aki őszintén hitt a bolsevik eszmékben, egészen az 1930-as évekig. De a kommunista rendszert nem lehet csak úgy megcsalni, családja 1937-ben látta utoljára. Felesége a Gulagra került, lányai árvaházba. A kisebbik lány, Ljudmila – Owen édesanyja – végigszenvedte a szovjet árvaházakat, betegségeket és éhínséget. Végül rokonoknál kötött ki, keményen tanult, hogy felvegyék a Moszkvai Egyetemre. Itt találkozott Mervynnel, Owen édesapjával. Szerelem volt első látásra. Azonban a rendszer nem tette lehetővé szerelmük beteljesedését. Így hat éven keresztül naponta írtak egymásnak, volt, hogy egy nap többször is.

Matthews regénye írása közben is igazi újságírói munkát végzett: interjúkat készített szüleivel, rokonaival és a család ismerőseivel, s kutatott a levéltárakban. Noha családja történetét írta meg, nem volt egyszerű dolga: elvégre olyan emberekről kellett reális képet festenie, akikkel soha nem is találkozott. Ilyen például nagyapja, Borisz Bibikov, akit nem hogy ő, de még édesanyja sem ismert, hiszen nagyon kicsi lány volt, amikor apját bebörtönözték. Egyedül nagynénje beszámolóira támaszkodhatott. Aztán ott van szülei románca:

– Mintha erőszakot tettem volna a leveleken, mikor olvastam őket” – vallja az író. – Olyan oldalukról ismertem meg őket, ahogyan még sose gondoltam rájuk. Fiataloknak, szenvedélyeseknek, kicsit olyanoknak, mint amilyen én is voltam.

És persze Moszkva tanulmányozása. A múlt század közepi, és az ezredforduló utáni főváros. Míg előbbi statikus, komor, korlátozott, addig az utóbbi dinamikusan fejlődő m. Mintha az oroszok egyszerre akarnák bepótolni az elmúlt éveket. Két ellentétes világ: szülei városa, melyben a félelem uralkodik, és az íróé, melyben az építő energia. Persze vannak dolgok, melyek nem változnak… Matthews meséjét az élet szőtte:

– Célom a történelem élővé tétele volt. Nem tehettem meg, hogy nem írom meg. Egyszerűen kellett, és kész. És ez ellen nincs mit tenni.

Hogy megértsük, meg kell ismernünk a gonosz rendszer működését. Miért van az, hogy jó emberek gonosz dolgokat csinálnak? Vajon honnan származik a „farkashorda”? Tényleg közülünk valók?

A könyv Magyarországon jelent meg először a volt szovjet tagállamok közül, kiadója az Alexandra. Tavaly már sikert aratott Londonban, nemsokára pedig Oroszországban vehetik kézbe a kötetet az olvasók. Hogy Nyugaton népszerű lesz a Sztálin gyermekei, nem volt nehéz megjósolni. A nyugat-európai ember egyfajta romantikus érdeklődéssel tekint Oroszországra, a volt Szovjetunióra, a kommunizmusra.

Azonban az orosz közönség már más tészta:

– Nekik már elegük van ebből a témából. Kaptak eleget Sztálinból, és a történelmi regényekből, filmekből. Számukra talán túl szovjet-ellenes lehet ez a regény. Még a címe sem maradhat az eredeti, valószínűleg A téli generáció címmel jelenik majd meg – mondja Matthews.

Hogy lesz-e folytatás? Minden bizonnyal:

– Túl félelmetes az, hogy csak egyetlen regényt írok, mint ahogy az is, hogy ne írjak többet.

De Matthews egyelőre csak annyit árult el készülő könyvéről, hogy szintén Moszkvában játszódik, csak a kilencvenes években. Kíváncsian várjuk.

Figyelem! Owen Matthews interjút adott a Szabad Föld Online-nak, mely hamarosan olvasható lesz honlapunkon!

Kattintson bármelyik fotóra és megnyílik a képgalériánk!