Alábecsült kockázat

Fényes nappal hajtották végre a betörést október 19-én. A négy­­tagú, maszkos kommandó egy emelőkosaras teherautó segítségével jutott be a Szajna-part felőli oldalon egy ablakon keresztül az Apolló Galériába, ahol a koronaékszereket őrizték. A tettesek feszítővassal betörték az ablakot, majd két vitrint, amelyekben I. és III. Napóleon feleségeinek ékszerei voltak kiállítva. A rablás mindössze nyolc percig tartott, a bűnözők két robogón menekültek el. A zsákmány értékét 88 millió euróra becsülik. 

A rendőrség az első napokban két férfit vett őrizetbe, akik részben beismerték a bűncselekményt. Egyiküket, egy 34 éves algériai állampolgárt a Charles de Gaulle repülőtéren fogták el, amikor Algériába készült utazni, a másikat pedig Párizs egyik északi elővárosában tartóztatták le. Mindkettejüket szervezett bűnszövetségben elkövetett lopással vádolják, ami 15 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. 
Október 29-én este öt újabb gyanúsítottat vettek őrizetbe a régió különböző pontjain. A letartóztatottak közül többen kapcsolatban álltak a két, korábban elfogott férfival. Egyelőre semmi sem utal arra, hogy a múzeum dolgozói közül bárki érintett lett volna. A nyomozók nem zárják ki, hogy a háttérben egy nagyobb, nemzetközi bűnszervezet állhat, de a jelenlegi információk inkább kezdő, Párizs külvárosában, Saint-Denis-ben elő bűnözőkre utalnak. 

A nyomozás során eddig mintegy 150 DNS-nyomot azonosítottak, köztük sisakokon, hegesztőeszközökön és vágókorongokon, amelyeket a tettesek benzinnel próbáltak leönteni, hogy megsemmisítsék a bizonyítékokat. A műkincseket továbbra sem sikerült megtalálni. A szakértők szerint a koronaékszerek eladhatatlanok, mivel azonosításuk világszerte azonnal lehetséges lenne, a hatóságok ezért abban bíznak, hogy az elkövetők végül visszaszolgáltatják azokat. A kérdés, mi történik, ha szétszedik őket, esetleg újracsiszolják. 

A Louvre biztonsági hiányosságait tárta fel a kormány vizsgálata. Rachida Dati kulturális miniszter szerint a múzeum védelmi rendszere „strukturálisan alábecsülte a lopás kockázatát” az elmúlt két évtizedben. A miniszter „sürgősségi intézkedéseket” ígért, köztük járműforgalmat akadályozó eszközök és új behatolásgátló rendszerek telepítését még az év vége előtt. A Louvre biztonsági infrastruktúrája elavult, és bár a belső riasztórendszerek működtek, a külső védelem gyenge pontot jelentett. Dati hangsúlyozta, hogy a rablás „nem csupán bűncselekmény, hanem támadás a francia kulturális identitás ellen”. 

A múzeum elnöke, Laurence des Cars közölte, hogy megkezdődött a védelmi rendszerek modernizálása, amelyet még 2023-ban javasoltak, de eddig csak részben valósult meg. A rablás óta a Louvre fokozott biztonsági nyomás alatt áll, a látogatószám ideiglenesen visszaesett. 

November 1-jén a párizsi ügyészség két további személy (egy 37 éves férfi és egy 38 éves nő) ellen indított eljárást bűnszervezetben elkövetett betöréses lopás és bűnrészesség gyanújával. Mindketten előzetes letartóztatásban vannak, és tagadják, hogy részük lett volna a támadásban. Ezzel a gyanúsítottak száma már kilencre emelkedett. A rendőrség feltételezése szerint a nő a rablást előkészítő logisztikai háttér biztosításában játszhatott szerepet, például a menekülési útvonal megszervezésében és a járművek beszerzésében. 

A hatóságok több szálon folytatják a nyomozást, köztük a lehetséges nemzetközi kapcsolatokat is vizsgálják, mivel a hasonló, gyors rablások több európai országban is előfordultak az elmúlt években. 
Szakértők egyetértenek, hogy a rablás a modern városi biztonság egyik legsúlyosabb kihívására világít rá: a bűnözést a modern technológia sem tudja feltétlen megakadályozni. A kulturális örökség elleni támadások gazdasági és szimbolikus veszteségek, az állam tekintélyét és a társadalom biztonságérzetét egyaránt megingatják. A Louvre-eset megmutatta, hogy az emberi tényező milyen sebezhetőséget okoz, az alábecsült kockázat, a késlekedő modernizáció és a logisztikai lazaságok kombinációja nyitott ugyanis utat a rablóknak.