Állatvédelem

„Ha megszelídítesz, felelősséggel tartozol irántam!”

Elgondolkodtató, mi több, megszívelendő mondatokat olvastam az állatmentésről, az állatmentők helyzetéről a 444.hu internetes oldalon. A civil szervezetekre háruló, egyre nehezebben elviselhető terhekről Schreiter Katalin, az Országos Ál­latvédőrség Alapítvány önkéntes munkatársa beszélt.

„Itthon nem azért van mennyiségi állatmentés, mert nem szeretnénk minőségit, hanem mert rengeteg állatot kell megmenteni. De nem lehet mindenkit megmenteni. Nem tudsz minden egyes kutyát kiemelni…

Nagyon sok terhet raknak a civil szervezetekre mind fizikálisan, mind mentálisan, miközben mi tulajdonképpen állami feladatot látunk el. A civil szervezetek mentik ki a gyepmesteri telepekről az állatokat; nekünk nem elég az ott elérhető elégséges életszínvonal megtartása.

Sajnos az állatvédelem senkinek nem a gyereke, pontosabban mindenkinek a gyereke, vagyis nem egyértelmű, hogy melyik minisztériumhoz tartozik. Mert tartozik ide is, oda is, ilyen rendelet miatt ehhez, olyan rendelet miatt ahhoz, amolyan jogszabály miatt megint máshoz, igazából nincs egy egységes hely, ahol azt tudod mondani: figyelj, az van, hogy így nem jó, és ezen változtatni kellene.

Hasonló a helyzet az edukációval is. Az Állatvédőrség is egyre inkább oktat, van egy oldalunk, az oktatas.orszagosallatvedorseg.hu. Közben létrejött egy jó állami alapítvány, de egyelőre nehéz a tevékenységét tetten érni. Van egy állatvédelmi központ az állatorvosi egyetemen, de még nincs igazi célja, és van egy állatvédelmi biztosunk is. Vannak dolgok, amik csak azért vannak, hogy el lehessen mondani, hogy van, és vannak dolgok, amik azért vannak, mert az állatvédelemnek működnie kell. A civil tevékenység ilyen. Működik, ha akarják, ha nem, mert mi működtetjük, mert muszáj működni. Ha egyszer az összes civil szervezet leállna egy hónapra, akkor itt összeomlana a fél világ. Csak ezt nem lépi meg senki, mert elhivatottak vagyunk. Az emberek hozzánk fordulnak segítségért, mert ki máshoz fordulnának? A hatóság sokszor tehetetlen vagy nem tud segíteni.

Nemrég egy cégnél tartottam előadást egy jótékonysági napon, ahol azt kérdeztem: mi a különbség az elhanyagolás és az állatkínzás között? Valaki azt válaszolta, hogy az állatkínzás fáj. Erre azt kérdeztem: mi van akkor, ha van egy három hónapos kutyád, ráraksz egy nyakörvet, kikötöd a kertbe, és elkezd nőni, ám a nyakörv nem? Az emberekben nem tudatosul, hogy egy állat, ha csak minden második vagy harmadik napon kap kaját, az pont annyi, hogy életben marad, de attól az még nem jó neki…”