Kutyafóbia

„Ha megszelídítesz, felelősséggel tartozol irántam”

Több mint érdekes cikket olvastam a falkamesek.hu internetes oldalon, s bevallom, közben kicsit (nagyon) elszégyelltem magam. Egy hölgy a kinofóbiáról, vagyis a kutyáktól való félelemről írt, amelyben ő is érintett volt, és amit a társadalom vagy nem ismer, vagy nem akar tudomásul venni. (Ebbe a csoportba tartozott a Kutyapostás is…) Pedig, mint most megtudtam, ez egy elég gyakori speciális fóbia.

A félelemnek eltérő fokozatai lehetnek az egészen enyhétől az intenzív rettegésig. Kiváltó okai is többfélék: kutyákkal kapcsolatos kellemetlen tapasztalatok, amikor valaki szemtanúja volt valamilyen kutyatámadásnak, máskor a félelmet a szülők nevelték belé, s van a „csak úgy” félelem is, amikor a fóbiától szenvedő nem tudja egy konkrét kiváltó okra visszavezetni félelmének a kezdetét.

Miközben a kutyákkal való, szinte mindennapos találkozást egyszerűen lehetetlen kiküszöbölni. Ha kimegyünk az utcára, jó eséllyel hamar belebotlunk egy éppen arra sétáltatott kutyába. A vidéki környezetben élők még rosszabb helyzetben vannak: nem elég, hogy a kerítések mögött kutyák ugathatnak, de sok helyen előfordulhatnak kijárós, esetleg teljesen gazdátlan kutyák is.

A társadalom viszont abszolút érthetetlennek tartja, hogyan félhet valaki a kutyáktól, ezért nem elfogadó és nem megértő a kutyáktól való félelemmel kapcsolatban. Ha megtudják, hogy valaki ebben a fóbiában szenved, a legtöbb esetben az a reakció: hogy félhetsz a kutyáktól, hisz olyan aranyosak! S ha megkéri a közeledő kutya gazdáját, hogy ne engedje hozzá, mert fél tőle, a válasz többnyire az: de hát Buksika nem bánt…

Fontos megszívlelnünk: attól, hogy számunkra a világ közepét jelenti a kutyánk, nem mindenki érez ugyanígy. Ezért nagyon fontos, hogy sétáltatáskor se engedjük oda kérés nélkül vadidegen emberekhez. Hiszen nem tudhatjuk, hogy miképpen reagálnak a közeledésére, hogy kíváncsiak-e rá, vagy esetleg tartanak-e tőle. Gyerekekkel kapcsolatban pedig extrán körültekintően kell eljárnunk: lehet, hogy a kutyánk nem szereti, ha idegenek simogatják, ilyenkor a leghelyesebb nemet mondani, hogy elkerüljük a később kialakuló problémákat.

Tehát, kedves kutyások, higgyük el, hogy ez a fóbia létezik, komolyan szenvednek tőle egyes embertársaink, s hinnünk kell abban, hogy az érzéseik valósak. Aki pedig fél a kutyától, az ne dugja homokba a fejét, merjen segítséget kérni, és ha kis lépésekben is, de próbáljon változtatni a félelmein, hiszen nagyon megéri. A fóbia leküzdése nehéz és sok esetben igen hosszú út, de a végén egy soha nem ismert szerető társra találsz.