A láncon tartásról

„Ha megszelídítesz, felelősséggel tartozol irántam”

A mai Kutyapostás régi lapszámainkat böngészve bukkant erre az 1973. szeptemberi bejegyzésre, amit egy olvasói levélre küldött válaszul elődöm, Bíró András, az akkori idők Kutyapostása:

„H. Péterné érdi olvasónk panaszolja, szomszédjának kuvasz kutyája sokat szenved, mert rövid (alig két méter hosszúságú) láncon tartják. Kérdezi, hogy rendjén van-e ez?

Nincsen rendjén. A kutyát testnagyságától és mozgásigényétől (fajtájától) függően legalább 3-4 méter hosszú – aprószemű és nem súlyos – láncon tanácsos tartani. Fontos szabály, hogy napközben is néhány órára le kell oldani a láncról, hogy kimozoghassa magát. Éjszakára pe­dig feltétlenül el kell engedni, hogy az udvaron szabadjára járhasson, futkározhasson.

Kulturáltabb kutyatartási mód az úgynevezett futóláncon tartás, amely napjainkban örvendetesen terjed. Ennek lényege: a kutyaház mellől legtöbbször a kapuajtó felé drótot húznak, a drótra karikát fűznek, s a karikára illesztik a kutya láncát. Ilyenformán a kutya, ha a lánc legalább 4 méter hosszú és a drót magassága 2 méter, nagy területet tud befutni. Ha a drót 10 méteres, akkor a kutya mozgásterülete nagyjából 40 négyzetméter, ami már elősegíti a mozgásigényének kielégítését.”

Ötven év távlatában is elismeréssel nyugtázom Kutyapostás elődöm még talán a mai körülmények között is úgy-ahogy elfogadható so­rait. (Miközben jól tudjuk, udvarok mélyén, a hátsó kertekben bőven akadnak még kétméteres láncok, kutyaház helyett rozsdás hordók…)

Bár emlékeim szerint már többször írtam a láncos kutyákról, de talán nem árt elismételni a kutyák tartós láncon tartásának tilalmát, amely szerint „A kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló 41/2010. (II. 26.) Korm. rendelet módosítása értelmében, 2016. január 1-jétől tilos ebet tartósan kikötve tartani”. Ugyan a „forgalmazásáról” kifejezés kicsit csípi a Kutyapostás szemét, de 2016 januárja is elmúlt már vagy hét éve, s mégis, még mindig, beszélnünk kell e témáról. Mert sajnos még ma is vannak olyanok, akik a kutyát egyszerű „jelzőrendszerként” kikötve, kennelbe zárva, vagy egy hátsó kertbe száműzve tartják, egyetlen elvárásuk, hogy riassza el a betörőt vagy a rókát. Miközben tudjuk, hogy a kutya az egyetlen olyan faj, amely a fajtársaival szemben is inkább az ember társaságát választja, hiszen „társadalmi lénnyé” vált az emberrel való évezredes együttélésben. Vagyis jegyezzük meg: tilos a kistestű ebet 4 méternél, a közepes testű ebet 6 és a nagytestű ebet 8 méternél rövidebb eszközzel tartósan kikötve tartani. És a hangsúly a „tartósan” szóra is vonatkozik!