Játsszunk!

A játékhoz nem feltétlenül kell játékszer, a játékhoz játékosok kellenek. Egy gazdi és egy kutya. Vagy több kutya. Tény, hogy a jó fej kutyatulajdonosok hajlamosak mindenféle játékot összevásárolni. Úgy vannak vele, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. Vesznek húzogatóst, sípolóst, világítóst, gömbölyűt, négyszögletest, műanyagot, plüsst, cukit, vagy éppen rondát is. Yodának is van egy hatalmas doboznyi. De a legjobban mégis azt szereti, ha együtt játszunk: hozd vissza a lasztit, vagy rángatom a kötéllábú szörnyecskéjét. – Természetesen mindig én nyerek, és nem tudod elvenni tőlem egyiket sem – ugat közbe a győzelemre született ebecském. – Hát persze, hiszen „az erő veled van”, nem véletlenül adtam neked a Yoda nevet. 

A kutyáknak is a tettek jelentik az igazi törődést: a közösen töltött idő, a játék, a mentális és fizikai energialevezetéssel járó feladatok. Szeretnek a közelünkben lenni. Köztudott, hogy a közös játék kiváló kapcsolatépítő lehetőség kutya és gazdája számára, és a legszórakoztatóbb játékokhoz nem kell más, csak az ebünk és mi. A bújócskát és a fogócskát ugyanúgy élvezik a kutyusok, mint a kisgyerekek. És, ha megértik a lényegét, nagyon szeretnek a gazdival fogócskázni és bújócskázni. Nem kell nagyon nagy dologra gondolni, ha bújócskázni szeretnénk kedvencünkkel. Legegyszerűbb a lakásban – vagy egy kisebb területen – elkezdeni, hogy ráérezzenek a játék ízére. Érdemes először megtanítani a „Marad!” parancsot, mert enélkül elég nehézkes elbújni. Ültessük le a kutyánkat, és mondjuk neki, hogy marad, majd bújjunk el valahová. Amikor elbújtunk, akkor hívjuk, és ha megtalált minket, akkor örüljünk neki, és akár ajándékozzuk meg egy jutalomfalattal. Persze csak, ha nem túl gömbölyű. – Ne morogj, Yoda, nem rád gondoltam – jegyzem meg az enyhe morgásra. 

A bújócskával nemcsak a kapcsolatot építjük kedvencünkkel, hanem a behívást is gyakoroljuk, játékos módon tanul. A fogócska házon kívül javasolt inkább. Figyeljünk arra, hogy ne kergessük a kutyánkat, törekedjünk a dinamikus, oda-vissza kergetésre. Legyen meg a „megvagy” pillanata, és cserélődjenek a szerepek. Érintsük meg kedvencünket, majd szaladjunk. Ha beért minket, akkor változtassunk irányt. Aztán hagyjuk, hogy elszaladjon és fussunk utána lelkesen. Ha kellőképpen elfáradtunk, akkor a gazdi is, a kutya is megérdemli a jutit. Legyen kinek-kinek ízlése szerint!