Dugi plüssök

Egyes ebek szeretik elrejteni a dolgokat. De vajon miért csinálják? 

– Miért? Miért? Neked is van dugipénzed, nem?! Ha te tartalékolhatsz a nehéz időkre, akkor én miért ne tehetném? Persze, hogy eldugom a jutik egy részét – főleg, amelyeket nehezebb elrágcsálni – meg játékokat is arra az esetre, ha eltűnne a doboz, amelyben laknak – tájékoztat Yoda. 

– És a zoknim? – Ó, az csak egy véletlen volt – jön csípőből a magyarázat. 
Az igazság az, hogy a dugdosás a kutyák természetéhez tartozik. Többségük azért rejt el dolgokat, mert azt diktálják az ösztöneik, hogy halmozzák fel, őrizzék meg az ételt és mindazokat a dolgokat, amiket a tulajdonuknak tartanak. A gazdiknak meg kell érteni, hogy nem akarnak rossz fát tenni a tűzre, csak spájzolnak. Az étel elrejtése a kutyafaj túlélési stratégiája volt, amely lehetővé tette például, hogy a hűvös földben megőrizzék azt a későbbi fogyasztásig. A háziasított kutyák pedig azért is dugnak el dolgokat, hogy más állatok nehogy elvegyék tőlük azokat. 

A dugdosás szorongásos vagy stresszes problémákkal is társulhat: ez előfordulhat más kutyák jelenléte miatt, de egyéb okok is állhatnak a háttérben. Az is lehet, hogy szó sincs viselkedési problémáról: egyszerűen túletetett a kutya, vagy csak unatkozik. Az egyik legjobb módja annak, hogy megakadályozzuk a „rejtegetősdi” szokásának kialakulását, ha már kiskorukban megtanítjuk az ebeket a helyes játékformákra. Az is jó taktika, ha nem hagyjuk, hogy hozzáférjenek olyan dolgokhoz, mint a cipők, zoknik vagy gyerekjátékok. Rend a lelke mindennek! 

Tartsuk szem előtt a következő tippeket! Kössük le a figyelmüket, játsszunk velük gyakran. A játékait olyan helyre tegyük, ahol elérhetők számára. – Igen, Yoda, azért nincs a játékaid dobozának fedele, hogy nyugodtan ki tudd rángatni, amivel éppen játszani akarsz, és az sem baj, ha felborítod a dobozt, hogy jobban hozzáférj a tartalmához, hiszen az a te „vagyonkád”. Persze, majd én visszateszem a helyére mindet, ha már bokáig járunk a plüssökben. 

Megtaníthatunk egy vezényszót is, hogy a kutyánk önként odaadja a játékot. – Ó, hát azért mondod, hogy „Ereszd!” – konstatálja okos ebem. Mesés varázsszó ez: hiszen hol visszaadja, hol nem, van még mit gyakorolnunk. 

Azok a kutyák, akik rengeteg mentális és fizikai stimulációt kapnak – mint például az én „szobacirkálóm” is –, kevésbé hajlamosak a rossz szokásokra.