Briósfarok

Mikor hozzánk érkezett, nyolc­hetes volt Liza, a kiskutya. Turcsi orrú mopsz lelógó fülekkel, tenyérbe férve nyugodtan lehetett forgatni, s megnézni, hogy nem, tényleg nincs a hasán nyílás az elemeknek, s nincs hozzá műszaki leírás, hogy négy AA vagy két AAA ceruzaelem hajtja meg. Hajtotta ő magát, élőlény, csoda gülü szemekkel. Gyakorlatilag akkora volt, hogy elfért egy cipősdobozban, méretre felvette a versenyt egy férfi 45-ös cipővel. 

A rászoktatása a kiterített pelenkára, hogy ott végezze a szükségét, tényleg egyszerűen ment, egy-két balesettől eltekintve a jól végzett dologért járó jutalomfalat nagyon jó hatásfokkal szuperált. És elhagytuk ezt is. Jött a séta ideje reggel és este, hamar kialakult az 50-100 éves társasházakkal tarkított fővárosi kerületben az útvonal, létrejött a kis kör, a nagy kör és a nagyon nagy kör, ami egy, három, illetve négy kilométeres távot jelent. Az ember perspektívája megváltozott, elidőzött ablakok előtt, megismerkedett más kutyásokkal, s hamar meg is tanulta egy idős férfitől az állattartás legfelső fokozatát, aki úgy mutatta be négylábúját, hogy „ez nem kutya, ő egy családtag”. És Liza is családtag lett. A legfinomabb kajákat kapja, időnként kozmetikus gondozza. Hulló szőrének fésülésére speciális porszívó áll rendelkezésre, arcredőit balzsamos törlőkendőkkel ápoljuk. Külön fekhellyel rendelkezik, amit nem akart elfogadni, ő inkább a kanapén szeretett horkolva aludni, vagy a székeken. Úgy látszik, a magasabbról szemlélés „vadászösztöne” alapvetője, mint a rétisas, felülről figyeli a dolgok alakulását. Horkolós állapotában a fél szemét nyitja ki, hogyha valaki közlekedik a nappaliban. Viszont a hűtőajtó nyitására, bizonyos zacskócsörgésre lepattan a fekhelyéről, s úgy rohan a gazdák felé valamiféle jutifalatfélét várva, elvárva, mint egy nyílvessző. Horkol, és valami rettenetes dolgok jönnek ki gázos formában a hátsójából, ez a két fő jellemzője. Különös sajátossága, hogy ha jól érzi magát, kakaós csiga, vagy inkább briós formájúra kerekíti a farkát, és nemcsak más kutyákkal barátkozna persze, hanem akár a krokodillal is, csak szóba álljanak vele. Pedig hányszor „leugatták” már a fejét! Nem tudnám megmondani, hányszor, de barátságos lénye nem engedi, hogy félelemmel közelítsen meg bármit és bárkit is.