Nem láttam, csak hallottam, ahogy elsuhan a bokrok alatt. Majd’ kitört a frász. Elképzelni sem tudtam, hogy ki motoszkálhat rajtam kívül a kertben. Gyors számvetést készítettem magamban: sün nem lehet, mert azok hangosan csörtetnek. A szomszéd cica sem lehet, mert annak csengő van a nyakában. Végül arra jutottam: az esti vendég nem lehet más, mint a csupakabra. Egy mitikus lény, amely éjszaka jár vadászni. Annyira titokzatos, hogy létezését csak a legendák jegyzik. Ennek tudatában egy seprűnyéllel felfegyverkezve, halálmegvető bátorsággal tettem ki a sünök vacsoráját a bokrok alá.
Még párszor hallottam a rejtelmes suhanást. Egyik este végre megpillantottam a lényt. Az én elképzelt csupakabrám egy riadt fekete cica volt, aki arra várt, hogy megszerezze az élelmet a sünök elől. Így másnap már neki is vittem egy tányérral. Óvatosan merészkedett elő, félősen falta az ételt. Néhány nap múlva már kifejezetten várt. Lopva rám nézett, és a szemében ott volt a hála. Az én fejemben meg az járt, hogy hol és hogyan teleltetem át ezt a szerencsétlen, éhező állatot. Első lépésként a családot kezdtem megpuhítani.
Megsejthette, hogy jól alakulnak az előkészítő manőverek, mert már napközben is megjelent a bokornál. Az egyik késő októberi reggelen édesanyám épp a kerti virágokkal bíbelődött, amikor vittem a cicának a reggelit. Gondoltam, akkor bemutatom neki az új kerti lakót. Mire térültem-fordultam, a macska kijött a bokrok alól, és anyu lábához dörgölőzött. Sőt, alig fél perc alatt hanyatt dobta magát, nem titkolva, hogy egy kis pocaksimogatásra is igényt tart tőle. Akkor derült ki, hogy a cica nem az a tipikus éhenkórász. Óriási, tömött bundájú, csillogó szőrű kandúr.
Anyut az első perctől kezdve árnyékként követte. A lakásba is. Óvatos, de azért határozott mozdulatokkal térképezte fel az előteret. Leült az ajtó mellett, jelezve, hogy neki pont elég az a kis zug.
Próbáltuk keresni a gazdáját, de senki sem jelentkezett. Így az állatorvosi vizit és ivartalanítás után kapott egy cicakosarat. Abban töltötte napjai nagy részét, szép csendben meghúzódva az ajtó melletti zugban.
Egy hónap múlva az előszobai fotelben terpeszkedett, karácsonykor már a nappaliban, a féltve őrzött antik jellegű bútorokon szunyókált. Ahogyan egy Kacor királyhoz illik.
