Ahol hét éve egy kanalat se loptak

Tornakápolna
Az aggteleki karsztvidék tornakápolnai polgármestere, a 61 éves, valamin mindig „agyaló” Varga Béla látogatásunkkor éppen az amerikai Oregon államból saját pénzén hozatott mamutfenyő csemetéket ültetette. Milyen jól mutatnak majd a vízimalom, a református templom, meg a kőből kirakott „tájelemük” mellett, ami a nemzeti park címerállatát, egy óriás szalamandrát ábrázol!

Ebben a Jósvafőhöz közeli, gyönyörű faluban tán még a fű is szabályozottan nő, s szívfájdítóan szép temetőjében ősrégi kopjafák sorakoznak.

– Szeretjük a turistákat, jönnek is szépen. De azért a nyugalomra is vágyunk – mondja Varga úr, aki itt hét éve a falu első embere. – Most, hogy két fiatal házaspárunk is van, végre „saját” gyerekünk is született. Az elzártság összekovácsol minket, odafigyelünk egymásra. Annak idején még szabadon kószált itt mindenféle népség, egyszer a házamat is feltörték. A bódvaszilasi rendőrökkel elkaptuk őket, hűvösre kerültek. Azóta rend van, és marad is, garantálom! S ez azért nagy eredmény, mert csak tizenhárom az állandó lakosunk, de manapság ennél kisebb lélekszámú falvakban is gyakoriak a mezei lopások, pláne az üdülők feltörése.

Gagyapáti
–Tőlem a tolvajok a kisnyugdíjamat, gyógyszereimet, meg azt a nyüves kutyámat vihetnék el, amit kötni kell, mert elöli a tyúkokat! – nyitja a kaput Bori néni Gagyapátiban. – Mióta a férjem meghalt, egyedül élek, mégse félek. Ha a gyerekeim jönnek mindenféle holmikkal, mert boltunk már nincs, mindig szólnak, hogy zárkózzak. De hát nekem a Szabad Föld a mindenem, és magát se nézem rablónak!

A 69 éves Kavalecz Jánosné tornácos háza vakító fehér, zöldséges kertjében gaz egy szál sincs – miként az egész faluban, ahol összesen húszan élnek. Majd mindenki özvegy, van egy agglegényük és egy „nagycsaládjuk”: öt fiú az anyjukkal. A nagyobbak közmunkások, rendesek, dolgosak.

Bori néni kicsit morgolódik.  A hivatalosan közzétett „bűntelenség” Rakaczki József polgármester érdeme, ezt elismeri. Krasznokvajdán tanít, s az ottani rendőrőrs nyolc éve – mikor náluk is gyakori volt a fosztogatás – sasszemmel ügyel rájuk. De miért kell nagydobra verni, hogy itt nincs bűnözés? Hogy idevonzza a rosszféléket? Beriasztózták a középületeket, mert a polgármester Forrón lakik, a falugondnok se helyi. Jönnek ők szinte naponta, Rakaczkinak szép háza van itt. A közmunkásoknak hála – akik nyírnak, kaszálnak, metszenek – egész Gagyapáti úgy néz ki, mint egy arborétum. Csak az a baj, hogy már orvos sincs. Két kilométert kell gyalogolni oda-vissza Felsőgagyba az orvoshoz, ha muszáj. A fáját meg, amivel tüzel, mert gázvezeték még nem épült, nem vágja fel senki. A vizet közkútról hordja, nem volt pénze beköttetni.

– Bori néni már csak ilyen panaszkodós!” – hallom a faluból kifele menet egy padon mobilozó fiatalembertől. A 21 éves Bükknánási Dávid a „nagycsaládosok” egyike. Szakmája géplakatos, de jobb híján közmunkás a faluban. Szerinte szép itt minden, viszont neki túl nagy a csend, kevés a cinkedal, szíve szerint inkább városban lakna.

Kány
– Mi jól összekovácsolódott görög katolikus közösség vagyunk – mondja Vaszily György Kányban, aki 12 évig volt a falu első embere, két éve adta át a stafétabotot fiának. – Szilárd Krasznokvajdán él a körjegyzőség miatt, ott jobban tudja intézni a hivatalos ügyeket. Nálunk nem kocsmába, mert az nincs, hanem templomba járnak az itteniek. Hetvenen élünk nagy békében. Az emberek barátságosak, befogadók, figyelmesek egymással. Nem is emlékszem, mikor volt lopás, betörés. Nemrég a buszváróban egy hétig állt egy bicikli, aztán hazavitte a gazdája. Pedig az nagy kincs faluhelyen! Mindenütt lelakatolják, különben ellopnák, csak nálunk nem. Sajnos elöregedőben a lakosság, de talán nem mindig lesz ez így. Jövögetnek már kifele hozzánk a városokból. Mivel alig két kilométerre van a szlovák határ, Kassáról is egyre többen érdeklődnek házhely iránt. Ha elindul Miskolcra, fogadjon el a nejemtől egy szendvicset. Öreg este lesz, mire hazaér...